2013. április 29., hétfő

„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”


Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.04.29-én.
Olvasandó: Máté 7:24-27 Igehirdető: Nagy Lajos


A Húsvét Ünnepe utáni negyedik munkahetet kezdjük meg immár. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a main kívül még egy munkanap s letelik az esztendő egyharmada. 

      A magunk mögött hagyott hetek meditációinak tartalmát értelemszerűen meghatározta a keresztyén világfelfogás alfáját képező feltámadás-hit. Merthogy a keresztyén hittan rendszer alapját éppen hogy ez a világtörténelem alakulását meghatározóan befolyásoló tény képezi: Krisztus feltámadott!    

2013. április 22., hétfő

Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.04.22-én.
Olvasandó: Zsoltárok 24:1 -  II.Mózes 19:5 Igehirdető: Nagy Lajos



Ma van a Föld Világnapja. Nem hír ez annak, aki érdektelen és érzéketlen a mostani mostoha idők nagy, átfogó és sorsdöntő ökológiai kérdéseit illetően. Viszont annál inkább hírértékkel bír és megdobogtatja a szívét annak, akiben van felelősség, netalántán aggódás és féltés, sőt esetleg imádság is a jó öreg Földdel és kizsigerelt, kiüresített, kizsákmányolt és veszélyeztetett állapotával kapcsolatban.
      
A két imént hallott Ige közül az első Dávid király zsoltártöredéke, egy rövidségében is monumentális zsoltár prológusa. „…Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.” Így, kijelentő módban. Annál inkább mégis a kinyilatkoztatás súlyával és erejével. A teljes zsoltár első részének nyitánya ez a kijelentés, amely voltaképpen egy himnusz, Istent dicsőítő ének preludiuma. 
      
Ez a preludium – a gondolatfolyam indításaként – tisztáz valami nagyon fontosat. Azt a tényt ugyanis, hogy minden Istené. Döntő, hogy nem csak a dolgok, a lelkek és minden létező. Hanem maga a Föld is. Miért érdekes ez? Azért, mert az Isten-hívő embernek világosan látnia kell, hogy a Földet csak használatra kapta az ember, azzal a céllal, hogy a jó gazda gondosságával őrízze és művelje azt.

      A Föld Világnapja megálmodói kétséget kizárón ebből a fenti alaptételből indultak ki. Ezen a napon különféle rendezvényeket tartanak világszerte, amelyekkel fel kívánják hívni a figyelmet a Föld természeti környezetének a megóvására. A világnapot 175 országban tartják meg. Magyarországon 1990. óta ünnepeljük. 2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSz nyilvánította április 22-ét a Földanya Nemzetközi Napjává. 
      
Már 1969-ben felvetette az ötletet Jon McConnell egy San Francisco-i UNESCO konferencián. A Föld Napját első ízben 1970. március 21-én tartották meg, ami az északi féltekén a tavasz első napja. Ezt követően Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató 1970. április 22-én mozgalmat indított el a Föld védelmében és megalapította az Earth Day Network-ot (a Föld Napja Hálózatot). Haes azóta az alternatív energiaforrások kutatója és szakértője lett. Mozgalma elindítását követően 25 millió támogatója lett az Egyesült Államokban. Mára pedig az egész Földet átfogó mozgalommá terebélyesedett a kezdeményezése. Több mint ezer szervezete van világszerte. 1989-ben Kaliforniában megalakult a Föld Napja Nemzetközi Hírközpont. Azóta havi rendszerességgel expediálják hírleveleiket a világ összes országába, annak érdekében, hogy minél több kezdeményezéssel ünnepeljék április 22-ét az egész világon. 1990 óta a washingtoni Worldwatch Institute  évente ezen a napon adja ki éves jelentését a világ környezeti állapotáról „A világ helyzete” címmel. A Kritikel Mass kerékpáros mozgalom erre a napra hirdeti meg felvonulásait. Ezen a napon sok helyütt a civil szervezetek, oktatási intézmények és önkormányzatok fát ültetnek, környezeti vetélkedőt és rajzpályázatot hirdetnek, patakmedrek és egész települések kampányszerűen történő kitakarítását végzik el.  

      A Föld Napja mozgalom jelmondatává lett a nagyon elgondolkodtató kérdőmondat: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” Kétségtelenül ez az az aspektus,  ahol teljességgel fellelhetők a találkozási pontok a környezeti kultúra jobbítására irányuló szándék kinyilvánítása és a megtérésre hívás között. A tudatos Föld-tisztelet egyúttal a Teremtő Isten tisztelete, mert „…Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” halljuk a zsoltárban.  
     
  A mai másik ószövetségi Ige pedig egy különleges kommunikáció Isten és Mózes között: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.” Az egész föld tehát! Ez pedig pont azt súgja, hogy amint a környezetpolitikán világszerte változtatni égetően szükséges, szintúgy generálisan az emberiség jól felfogott érdeke lenne a szemléletváltás a világnézet, a világfelfogás tekintetében. Magyarán: az emberiségnek a világmindenség fennmaradása érdekében meg kell térnie – épp a Föld-tisztelete nemes és Isten-hívő gondolatának jegyében – önpusztító, környezet-szennyező állapotából és vele párhuzamosan meg kell térnie istentelen, krisztustalan, önpusztító mentalhigiénés állapotából. Szent Pál apostol már az ókori Athén vitafórumán, az areopáguson azt mondja a görögöknek: „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” (Apostolok Cselekedetei 17:30) Ez a „mostan a huszonegyedik századra adoptálva azt jelenti: Ma, a huszonnegyedik órában térjetek meg! Sapienti sat! Magyarul: a bölcseknek ennyi elég…

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész

2013. április 15., hétfő

Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. – Ezt ígérte az Úr! Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vígadjunk és örüljünk szabadításának!

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.04.15-én.
Olvasandó: Ézsaiás 25:8,9 Igehirdető: Nagy Lajos

 Még mindig Emmaus-ban vagyunk, vagyis a  Feltámadás ünnepe utáni hetekben. Ezért a mai meditációnk is még ennek jegyében született. 
     
  Ma egy hete, a Feltámadás Ünnepet követő második hétkezdő meditációnk után rövid testvéri beszélgetést folytattunk dr. Nagy Olivér főorvos úrral. Meglátása szerint  valaminéműképpen meg kellene találni a módját annak, hogy  eljusson másokhoz is ezeknek a meditációknak a tartalma, lelkülete, szellemi és lelki hozadéka. Kimondta a Főorvos Úr:  a betegeinkkel való kapcsolat megélése során szinte minden pillanatban egyértelműen halálközelben élünk és hogy borzasztó nehezen kezeljük ezt a nyomasztó gondot. Nem kellene-e az itt elhangzottakat közkinccsé tenni, abban az értelemben, hogy valahogy, valamilyen formában a betegek is épülhessenek általa – kérdezte. Hangsúlyozta: szerinte ugyanennek a meditációnak kellene elhangoznia – mondjuk – a kórházi kápolnában, a betegek számára meghirdetett alkalmon. – Elgondolkoztam. Hálaadással gondoltam a már megjelent két meditációs kötetre és a már nyomdában lévő harmadikra s az jött ajkamra, amit minden meditáció végére oda írok: Soli Deo Gloria! – Egyedül Istené a dicsőség!

2013. április 8., hétfő

…Nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.


Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.04.08-án.
Olvasandó: II.Timóteus 1:10 Igehirdető: Nagy Lajos

      A Húsvét utáni napokat, sőt heteket a világkeresztyénséget alkotók soraiban gyakran említik Emmaus-nak vagy másként Emmausz-nak. E kedvesen, dallamosan csengő, jellegzetes idő meghatározás eredetét érdemes egy bibliai pillanatképpel feleleveníteni.

2013. április 2., kedd

…„Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.04.02-án.
Olvasandó: János 20:19-29 Igehirdető: Nagy Lajos

Nyolc nappal ezelőtt, Nagyhét hétfőjén elhangzott meditációnkban részint visszapillantottunk a Virágvasárnap üzenetére, részint pedig már előre tekintettünk, a passió velőtrázó képeire. Egy sajátos megközelítésben, Jézus utolsó vacsora előtti betániai megkenetésének történetén keresztül világítottuk meg a Golgota hegyére vezető út sötétlő árnyait. Nyolc nap telt el azóta. Azért érdekes ez a nyolc nap, mert az imént felolvasott, Húsvét utáni történetben is hangsúlyos szerepe van ennek a bizonyos nyolc napos idő intervallumnak. Ez alatt ugyanis több minden történt.