Igehirdető: Faust Gyula
Köszöntés:
„Ugyanis segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell,
nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk
kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Róma 8: 26
Énekek:
372: 1; 2-3 és 5-6; 377; 165: 1,4,6; 436; 440.
Bibliaolvasás:
ApCel 2: 1-12.
Alapige:
Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai
asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
- Adj
innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A
samáriai asszony ezt mondta:
- Hogyan?
Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem
érintkeztek a samáriaiakkal. [ Ezsd
4,1-3 ] Jézus így válaszolt:
- Ha
ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! –
te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. [ Jn
7,37-38 ; Jel
21,6 ] Az asszony így szólt hozzá:
- Uram,
merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb
vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből
ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki:
- Aki
ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet
én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz
forrásává lesz benne. [ Jn
7,37-39 ; Ézs
49,10 ; 55,1
] Az asszony erre ezt mondta:
- Uram,
add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom
meríteni. János 4: 6 – 15.