Köszöntés: „Áldott az Isten és a
mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak
Istene, Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is
megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vigasztalással,
amellyel Isten vígasztal minket. Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus
szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által. De akár
nyomorgattatunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért [van az], mely
hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk; akár
megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért [van az]. És a mi
reménységünk erős felőletek. Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok a
szenvedésben, azonképpen a vigasztalásban is.” 2Kor 1: 3 - 7.
Bibliaolvasás: 2Kir 5: 1 – 5; 9
– 15.
Alapige: Máté 13: 44 – 46
Igehirdető: Faust Gyula
Istennek Fia minden alakalommal példázatokban
szólt az Isten királyságáról, uralkodásáról. Szándékosan fogalmaztam így, mert
a „mennyek országa” görög kifejezés sokkal inkább jelenti Isten cselekvését,
mintsem egy térképpel megtalálható földrajzi helyet. Krisztus Urunk, amikor azt
mondja, hogy hasonló a mennyek országa az emberhez, aki talál, elrejt, eladja
mindenét, megvásárol, akkor cselekvést hasonlít cselekvéshez. Egészen pontosan
az Atya Isten cselekvését példázza egy számunkra is megfogható és befogadható
egyszerű példával. Ha tehát én napszámos lennék, és a mezőn valakinek a földje
megművelésekor egy kincsre találnék, vajon nem tennék meg mindent, hogy az a
kincs a tulajdonom legyen? Ha pedig, kereskedő volnék, és egy nagy értékű
gyöngyre találnék, amit jó áron adnak el, vajon nem tennék-e meg mindent, hogy
az árának többszörösét érő igazgyöngyöt megszerezzem? Ki az közületek, aki nem
így cselekedne? Vajon, van-e épeszű ember, aki nem pontosan így cselekedne?
Mindenki ezt teszi, - vonja le a következtetést Jézus.