Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2013.08.05-én.
Olvasandó: I. Péter 4:12,13 Igehirdető: Nagy Lajos
Kicsit úgy hangoznak ezek a szavak, mintha valami komoly tragédiát akarnának beharangozni. Preventív módon explorálva s azonnal applikálva is valamilyen szörnyűséget. Az apostoli intelem a mi huszonegyedikszázadi gondolat-menetünkbe könnyű szerrel nemigen integrálható. Archaikusnak tűnnek e szavak s nem igazán lehet velük csak úgy minden további nélkül mit kezdeni. Nehéz az isteni Igével azonosulni! De hátha mégis… Ezért is van e meditáció! Elöljáróban lássuk ezt a bibliai idézetet a veretes Károli fordításban: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.” Vagy – hogy még inkább tisztán lássunk a szövegfordítás variánsok tekintetében – halljuk, hogy fordítja ezt a legmodernebb katolikus bibliafordítás: „Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.”
Tulajdonképpen e három szöveg-variáns majdhogynem már elég is lenne ahhoz, hogy az egyes fordítási szinonímák árnyalatnyi eltérése mentén kibontakozzék a voltaképpeni üzenet. Egészen pontosan arról van itt szó, hogy a hívő embernek merőben másként kell értelmeznie az élet velejáróiként jelentkező tragédiákat, mint annak, aki nem tartozik az Isten-hívők táborába. Az apostoli levél címzettjei – Péter apostol gondolatmenete szerint – nem szabad, hogy engedjék megtéveszteni magukat a tűz, mármint a kísértések és harcok tüze által. A szenvedés megpróbálásukra szolgál. Számukra ez nem szabad, hogy „életidegen”, meglepő, rémületes vagy hallatlan legyen. Ez a felfogás ugyanis tévútra vinné őket. A legkézenfekvőbb alátámasztása ennek a teóriának az, hogy hiszen Krisztus is szenvedett. Ha ők Krisztus szenvedésében osztoznak, részesedni fognak a dicsőségben is, melyben visszajövetelekor kijelenti magát.
A másik nagy apostol, Pál egyenesen így fogalmaz a kolosséiaknak írt levelében: „Most örülök a… szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm ami híja van a Krisztus szenvedéseinek…” (Kolossé 1:24) Ez nem valamiféle értelmetlen, elvakult és túlzó aszkézis. Hanem a határozott, bátor hit logikus következménye, aminek más irányú, egyéb áldásai is közismertek.
Az Ige kapcsán eszembe jutott egy tragikus évforduló, melyről mostanában – nyilvánvaló politikai okokból – nem szoktunk megemlékezni. 68 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 6-án reggel negyed kilenckor, Hiroshimára, majd három nappal későbben Nagaszakira hullott az Amerikai Egyesült Államok atombombája. Előbbi 242 ezer, utóbbi 80 ezer halálos áldozatot követelt. A hatalmas méretű sugárfertőzés miatt mintegy 100 kilométeres sugarú körben minden élet elpusztult. A későbbi áldozatokról nincs hiteles statisztika.
Azonban e múltbéli tragikus esemény felemlítésén túl az alapige mérlegén bátran szólhatunk ám arról is, hogy – immár nem frázis és nem szlogen – úgy tűnik: a huszonegyedik század a tragédiák évszázada lesz. Csak a mögöttünk hagyott júliusban történt jópár. A spanyolországi Galícia tartomány fővárosa, Santiago de Compostela közelében kisiklott egy expresszvonat, melynek elébb 79 áldozata volt, de ki tudja, a sérültek közül hány áldozat lesz még ezután? Vizsgálat tárgya: csak a vonatvezető vétett, amikor a 80 kilométeres sebességhatár ellenére 190-es tempóban vezette a szerelvényt vagy a fedélzeti számítógép sebesség túllépésre reagáló funkciója hibásodott meg és nem működött az ASFA automata vészfékező rendszer? Mindegy is már; megtörtént a baj! A délolaszországi Campania régió Avellino városa mellett egy autópálya viaduktjáról 30 méteres mélységbe zuhant egy autóbusz. Itt 38-an vesztették életüket a helyszínen, meg még azóta amennyivel nőtt ez a szám. A kanadai vasúti katasztrófa következtében a vagonok teljes kiégése miatt 60 ember eltűnéséről szólnak a híradások. E három – a sok hasonló híradásból csak vaktában kiválasztott – közlekedési katasztrófa mellet más jellegű tragédiák is vannak. Kairóban, Egyiptom fővárosában a hatalmi harcok következtében az áldozatok száma napról napra nő.
Nem volna jó tovább folytatni a fekete krónikát. Inkább vissza az Igéhez! Az apostoli levél ma idézett két verse a szenvedések tüzének, a megpróbáltatások tüzének helyes értékeléséről szólt. És hogy szólt? Aki figyelt, hallhatta. Három féle fordításban idéztük az alapigét. Egyikük sem fordította még csak véletlenül sem másként az eredeti görög szöveg első szavát, hanem Mindhárom ezzel indít „Szeretteim…” Megkérdezném: ki az, aki ma így szólít meg bennünket: „Szeretteim…”? Csak az, aki jót akar nekünk.
Jót akar és jót munkál. Méghozzá úgy, hogy felemlíti, szívünkre helyezi: a szenvedések tüze, a tragédiák garmadája, a megpróbáltatások özöne és a számtalan probléma ne rettentsen meg bennünket s főként ne gyengítse a hitre való hajlandóságunkat. Hanem termelje ki bennünk azokat a pozitív, előre vivő, dinamikus, lélekemelő és a lélek belső békéjével is együtt járó emóciókat, amelyeknek számára már abszolút érthetővé lesz Jézus Krisztus szózata is: „…Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhinségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak a kezdete…Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Máté 24:4-8,10-13)
Így értendő tehát a mai üzenet: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek…”
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
