2014. december 8., hétfő

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2014.12.08-án.

Olvasandó: II.Péter 3:3-13

Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel. amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.

Igehirdető: Nagy Lajos

 Ádvent kilencedik napjára virradtunk. Egy héttel ezelőtt ilyenkor Ádvent-nyitó gondolataink két ószövetségi- és egy újszövetségi Igéhez kapcsolódtak. Leszögeztük, hogy az egykori első ádventi jövendölés már a Biblia első lapjain olvasható. Az első bűneset után a Teremtő azt mondja az örök kísértőnek, a kígyónak: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (I.Mózes 3:15) Miért ilyen fontos ez? Azért, mert bizonyítja: már a kezdetek-kezdetén, az őstörténet során világossá válik, hogy Messiás nélkül nincs üdvösség, Szabadító nélkül nincs szabadulás és Megváltó nélkül nincs megváltás. Tehát: épp az asszonytól – Évától – eredeztethető annak utóda, Jézus, a Megváltó. Ez az első Ádvent. Erre vár, feszülten vár az Ószövetség népe és ki is mondja zsoltározó váradalmának tartalmát: „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” (Zsoltárok 130:5,6) Majd – miután már túl vannak a sorsfordító megváltó eseményen, Jézus Krisztus megszületésén – megszólal az újszövetségi apostoli hang: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…” (Jakab 4:8a) 
      Mi következik mindebből? Az, hogy ha eddig nem lett volna bennünk olyan markáns affinitás, hogy gondoljunk ezekre az ádventi dolgokra, akkor most éppen ideje, hogy megjöjjék ez az affinitás. Miért? Mert efelé mutatnak az események. Ha tetszik, ha nem. János apostol menyei jelenéseinek elején azt veti papírra – vagy papiruszra?  mindegy is – „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” (Jelenések könyve 1:7) Kérdés: Elég-e ez a bizonyságtétel, ez a tunuságtétel?          

      Péter apostol ma hallott bizonyságtétele új elemeket tartalmaz. Azt mondja: lesznek csúfolódók. Mit foglalkozol ilyen lelkizésekkel – halljuk innen is, onnan is. Lásd be, kedves huszonegyedikszázadi ember: ez a jelenség nem egy mondvacsinált  probléma. Hanem realitás! Ma elég sokan gúnyt űznek a  bibliás keresztyénségből. Kérdezik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.”  Igen, ez így van, így igaz. De hát a „meghosszabbított” kegyelmi idő az semmi – kérdezem és kérdjük sokan. Éppen ezért nem akármi az a kitétel, hogy „…új eget és új földet várunk...” Azért újat, mert a „régi” bizonyos értelemben „elromlott”, megromlott, kiüresedett, devalválódott, hiteltelenné vált. Az új ég és új föld koncepció – amely két hete az Örökélet Vasárnapját, illetve Krisztus Király Ünnepét követő meditációnknak is fő témája volt -  teljesen megváltozott kondíciókat, megújult viszonyokat jelent.
      Az alapige záró mondatának utolsó szópára adja meg a mai Ádvent-másodikhétfői üzenet lényegét és csúcspontját: „…az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.” Az igazságban lakozó újszövetségi helyzet egy optimális helyzet. Ennek tartalma az ádventi várakozás, a változások reménységével eltelő ádventi hetek lelkisége. Az egy héttel ezelőtt megtartott Rednik András emlékülés megnyitójában dr. Dávid Gyula orvos-igazgató részéről hangzott el, hogy az ádventi idő mennyire más mint az egyéb „profán” idők. Igen, mert az új helyzetet, helyzeteket teremtő Jézus Krisztus, az Ádvent Ura képes megújítani bennünket, képes megújítani mindent és mindenkit. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (II.Korintus 5:17) - mondja Szent Pál apostol. A megújuló ádventek megannyi megújulást hoznak életünkbe. 

      Amikor mindezt csendben és „felülről vezérelten” végig gondoljuk, akkor ajkunkra jön az Ádventet megénekelő dicséret:

Új világosság jelenék,
Ó tévelygés csendesedék; 
Isten Igéje jelenék,
Újonnan nékünk adaték.

(Református Énekeskönyv, 301. dicséret 1.)
      
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész