2018. február 12., hétfő

Miképpen vélekedtek a Messiás felől, kinek a fia ő?

Textus: 
Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” [ Zsolt 110,1 ; ApCsel 2,34-35 ; Zsid 1,13 ] Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia? De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé. Mt 22: 41 – 46.

Igehirdető: Faust Gyula

Több mint 2000 év óta a világ egyetlen gigantikus botrányköve a Messiás Jézus, görögösen Jézus Krisztus. A Jézusnak állandóan kelepcét állító farizeusok és írástudók sokat gyötörték a gonoszságukkal, mire válaszul ő is csapdába csalta őket. Jézus a saját kora mindennapos diszkurzusának közkedvelt témájából merített, amikor a Messiás kiléte általánosan ismert dogmát[1] vonta kétségbe nyilvánosan. Megkérdezte tőlük, hogy miként vélekednek a Messiásról, kinek a fia ő? Határozottan válaszolták, hogy a Dávidé. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy Jézus provokatív kérdésére a júdaista mózesi, vagy bármely más, az épp kéznél lévő görög hagyomány keretei közt meg lehet adni rá a helyes választ, hát nem lehet! A Dávid magvából és ágyékából származó Messiás képe olyan mélyen gyökerezett a Jézussal vitába szállókba, hogy senkinek nem tűrték el azt, hogy a Messiást ízig vérig zsidó emberi és férfiúi természetétől megfosszák (Vö.: Kálvin János 1941, 220). A tradíció tehát csak egy dolgot erősíthetett meg annak őreiben, azt tudni illik, hogy a Messiásnak a zsidó társadalomban és kultúrában gyökerező hús-vér emberi természete lesz. A zsidó hagyományon belül tehát csak a kérdéseket lehet feltenni, ahogy ezt Jézus meg is teszi, amikor a Zsolt 110: 1 verse alapján visszakérdezve megcáfolja a kezdeti kérdésre adott dogmává érlelődött válaszukat. Jézus egzegézise szerint Dávid a Szentlélek által mondja Urának a Messiást, ha tehát a Messiást Dávid önmaga fölött álló Adonáj- nak, azaz Isten-Úr-nak nevezi, mi módon lehet a fia, azaz, hogy saját gyermeke?
Jól figyeljünk Mesterünkre, mert a mi mennyei Rabbink, a mi legfőbb Tanítónk, már a kérdésébe belelopja a jó válasz keresésének a lehetőségét és annak kalandját. A jó és helyes válasz tehát egyféleképpen keresendő: Szentlélekisten és a mennyei Atya által!
Amikor az Úr a tanítványainak tette fel ugyanezt a kérdést, Simon a Jóna fia előállt és ezt mondta:
-        „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!”[2] Máté 16:16 Jézus miként válaszolt erre a bizonyságtételre?
-       Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg neked, hanem az én mennyei Atyám. Máté 16:17
Hogy jutott el Péter erre a felismerésre, ha a szemével pont olyannak látta Jézust, mint a farizeusok? A test és vér, valamint a zsidó tradíció által kialakult Messiás dogma keretein belül a Jézus másodszor feltett kérdésére tehát nem lehet az Isten igazságával megegyező és az egyetlenegy jó választ megadnunk, csakis Szentlélek által, aki egyben a prófétai Írás szerzője is. Itt mindennél különösebb az, hogy Szentlélekisten e Messiás kérdésre adott válasza egy teljesen elképesztő történet, melynek titokzatos varázsa bennünket lenyűgöz és fogva tart. Mindazt, amit Messiás Jézus személyéről el lehet mondani, Péter apostollal fogalmaztatta meg Isten Lelke a legrövidebben (Jó Sándor 2002, 19).   Péter ránézet az úton vele együtt járó[3] Jézusra és feltett kérdésére átremeg a lelkén a nagy felismerés, mire ámulva ezt válaszolta (Joó Sándor, 2002, 21):
-       „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!” (Máté 16:16)
Pál apostol, akinek köszönhetően eljött az evangélium Európába Szentlélekkel betelve így szól az igaz imádat állapotában:
-       „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Filippi 2: 5-8.
Mi is a mennyekből, a mennyei Atya kebeléből a hozzánk így eljövő Messiást imádjuk és valljuk meg, együtt az apostolokkal, az Úr Isten minden tanújával a világ kezdetétől a világ végezetéig.
Jó Sándor szerint Benne az Isten lett emberré! „Itt az istenség egységéből maga az Isten lép ki elénk Jézus Krisztus alakjában![4] Az Isten Fia kifejezés ne tévesszen meg, mert nem úgy fia Istennek, mint, ahogy nekem a fiam Jonatán vagy Gellért, hanem úgy, hogy Ő látható képmása a láthatatlan Istennek, (…) nem egy Istentől különböző lény, hanem az élő Isten maga, Istennek emberi személyben megjelent (testet öltött) mindenhatósága, kegyelme és igazsága (Joó Sándor, 2002, 21).  
Kálvin szerint Jézus azzal bizonyítja, hogy a Messiás minden tekintetben nagyobb, - mintha csak a Dávid magvából származna, - hogy maga David nevezi őt mindenekfölött való Urának, ebből pedig az következik, hogy valami jóval nagyobb van őbenne az embernél, vagy a Zsidokhoz írt levél szerint a Jézus személyében angyalnál is nagyobb van jelen.[5] Kálvin szerint ennek a valami nagyobbnak maga Dávid is teljesen alárendeli magát. Dávid a Messiásnak tulajdonítja a mindenekfelett való hatalmat, amely hatalomnak ő maga is alá van vetve mégpedig a Messiás által üdvözített egyház tagjaként (Kálvin J. 1941, 222).
Az Anyaszentegyház Szentlélek általi tanúságtétele tehát a Jézus által feltett kérdésre a preegzisztens, öröktől fogva való Krisztus testet öltésének teológiája, amit hitvallásunkban így vallunk:
-       Hiszek (…) Jézus Krisztusban, (azaz a Messiás Jézusban), Ő (a Mindenható Atya Isten) egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától (…).
Szentlélekistennek ez a Messiáskinyilatkoztatása felül múl minden értelmet, minden vallást, minden filozófiát, minden dogmát, még magát a keresztyén teológia Messiás dogmáját is. Éppen ezért számunkra ez nem egy tan, nem egy dogma, nem teológiai okoskodás, hanem Isten szent imádása és Jézus Krisztus nevének segítségül hívása, hogy megtartassunk. Pál azt mondja Ézsaiás próféta szavaival, hogy a zsidónak botránkozás a görögnek pedig egyenesen bolondság, de az üdvözülőknek Istennek ereje.
A földhöztapadt elme, legyen az a legbriliánsabb is, így vagy úgy de önpusztítóan ütközik bele a Messiás kettős természetének feloldhatatlanságába, paradoxonjába, az Ő különös misztériumába. Mit hallottunk az alapigéből? Azt, hogy az írástudók közül senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé (Mt 22: 46). Ilyen maga a világ is, kétezer éve egyetlen szót sem tud válaszolni a Messiás Jézus nekünk szegzett kérdésére. És most úgy gondolom, hogy azok, akik bátorságot vettek maguk felett és alázattal Jézushoz fordultak, nem a világ fiai voltak, hanem Isten tanítványságra majd pedig apostoli tanúságra kiválasztott gyermekei.
 A Messiás noha Jézusban lelepleztetett mégis titok maradt, még számunkra is, ezért szólunk róla térdre borulva, szent imádattal, hódoló csodálattal. Nemcsak Krisztus testet öltése rejtély, hanem a legborzalmasabb kínhalála és azt követő harmadnapi feltámadása és megdicsőülése is. Az így megdicsőült Messiás isteni kijelentését a globális emberiség összes vallásos és nem vallásos tapasztalatából, a gondolkodás minden egybegyűjtött kincséből még a leghatalmasabb IQ-val rendelkező zseni elméje, vagy egy rendkívüli elmés társaság együttes agya, dollármilliárdokat elnyelő „Manhattan projektje”[6] sem képes, se fölépíteni, sem pedig kitalálni. Sőt Péter apostol azt állítja, hogy még maguk az arkangyalok sem voltak képesek betekintést nyerni[7] ebbe a titokba, bárhogyan kívánkoztak is. Ős ellenségünk is, aki valaha a kerubok dicsőségéből bukott alá a mennyből a világunkba, a sárból gyúrt embertől lopta el mindazt az istenismeretet, amelyet évezredes tapasztalatával ellenünk igyekszik fordítani. Ez az ördög is tudja az Írást, de minden szavát kísértésre használja, ahogy Jézussal is tette azt a pusztában.[8]
Most pedig szeretett testvérem az imádat lelkületével nyisd meg szívedet és halld az Úr szavát az Ő szolgája Ézsaiás próféta tolmácsolásában! Halld és lásd meg a Messiást és az Ő választott népét! Halld és lásd a Messiás titkát, amit az apostoli hitvallás imádságával imádkozunk és vallunk meg! Ezt mondja Lélek a gyülekezetnek!
„Mivel ez a nép szájával közelít és ajkával tisztel engem; szíve pedig távol van tőlem, és lett az én félelmem náluk emberek betanult parancsa: ezért Én íme folytatom a csodatevést, ezzel a néppel csodás csodát téve: és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik (Ézs 29:13-14).
Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Íme, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket (Ézs 43:18-19).
A korábbiakat már régen kijelentettem, az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat. Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek. [ Ézs 41,26 ; 42,9 ; 43,12 ; 44,7-8 ; 45,19.21 ] Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc, [ 2Móz 32,9 ; 33,3 ; 5Móz 9,6.13 ; 31,27 ; Ez 3,7-9 ] ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, már meghirdettem, nehogy azt mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt. [ 5Móz 32,27 ; Ám 3,7 ] Te hallottad és láthattad mindezt, és mégsem tanúskodtál róla! De mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz. [Jel 1,19] Most teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem mondhatod, hogy tudtál róluk. Nem hallottad, nem is tudtad, sohasem volt nyitva a füled. Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta hitszegőnek hívnak. [5Móz 32,15.18 ; Ézs 43,25 ; Ez 20,5-29 ] Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, a nyomorúság kohójában próbára tettelek. [5Móz 4,20 ; 1Kir 8,51 ; Zsolt 66,10 ; Ézs 1,25 ; Jer 11,4 ; Zak 13,9 ; 1Pt 1,7]
Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet! [Zsolt 115,1-2 ; Ézs 42,8 ; Ez 36,22-23] Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én vagyok az első, az utolsó is én vagyok! [Ézs 41,4 ; 42,10 ; 44,6 ; 45,5 ; Jel 1,17 ; 2,8 ; 21,6 ; 22,13] Hiszen az én kezem vetett alapot a földnek, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak. [Ézs 40,22.26 ; Róm 4,17] Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide! Ki mondta meg közülük azt, hogy akit az Úr szeret, az hajtja végre akaratát Babilonban, és az szerez érvényt hatalmának a káldeusok között?! [*] [ Ézs 41,1-5.25-29 ; 44,28 ; 45,6 ; 46,10-11] Én, én mondtam meg, aztán el is hívtam; vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon. [Ézs 41,2-3.25]
Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, és mióta ez történik, én jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az Úr elküldött engem, és lelkét adta nekem. [2Móz 19,19 ; Ézs 40,5 ; 45,19 ; 61,1 ; Mk 14,49 ; ApCsel 26,26] Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. [Zsolt 32,8 ; Ézs 30,21]
Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. [5Móz 5,26 ; 28,1-14 ; Zsolt 81,14-17 ; Ézs 11,9 ; Ám 5,24] Annyi utódod lenne, mint tenger partján a homok, méhed gyümölcse annyi, mint a homokszemek: Nevét nem törölnék ki, és nem veszne ki előlem. [1Móz 22,17 ; Ézs 10,22] Menjetek ki Babilonból, fussatok ki a káldeusok közül! Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot! [ Ézs 52,11 ; Jer 50,8 ; 51,6 ; Jel 18,4 ] 21 Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle. [46,10-11] 15 Én, én mondtam meg, aztán el is hívtam; vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon. [Ézs 41,2-3.25] 16 Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, és mióta ez történik, én jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az Úr elküldött engem, és lelkét adta nekem. [2Móz 19,19 ; Ézs 40,5 ; 45,19 ; 61,1 ; Mk 14,49 ; ApCsel 26,26 ]
Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. [Zsolt 32,8 ; Ézs 30,21] Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. [5Móz 5,26 ; 28,1-14 ; Zsolt 81,14-17 ; Ézs 11,9 ; Ám 5,24] Annyi utódod lenne, mint tenger partján a homok, méhed gyümölcse annyi, mint a homokszemek: Nevét nem törölnék ki, és nem veszne ki előlem. [1Móz 22,17 ; Ézs 10,22]
Menjetek ki Babilonból, fussatok ki a káldeusok közül! Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot! [Ézs 52,11 ; Jer 50,8 ; 51,6 ; Jel 18,4] Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle. [ 2Móz 17,6 ; 4Móz 20,11 ; Zsolt 78,15 ; Ézs 41,18 ; 43,19-20 ] A bűnösöknek (istenteleneknek) nincs békességük! – mondja az Úr. [Ézs 57,21] Ézsaiás 48: 3-22.

Ki hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót? Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni? Születik-e nép csak úgy egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion, máris megszülte fiait. Csak megindítsam, és ne vezessem le a szülést? – kérdezi az Úr. Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam? – kérdezi Istened. [Ézs 37,3] Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok! [Ézs 61,10 ; 65,18-19] (…).
Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást! [Zsolt 131,2 ; Ézs 40,1] Meglátjátok, és szívből örvendeztek, testetek is virul, mint a fű. Megtudják, hogy az Úr támogatja szolgáit, ellenségeit pedig megbünteti. [Jób 21,24 ; Péld 15,30 ; Jn 16,22] Mert eljön az Úr tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdítja lángoló haragját, és fenyítését lángoló tűzben. [Zsolt 50,3 ; 97,3 ; Ézs 29,6 ; 30,30 ; 31,9 ; 2Thessz 1,8] Mert tűzzel ítél az Úr, kardja minden embert elér, és sokan lesznek, akiket megöl az Úr. Elpusztulnak mindazok, akik csak azért szentelik és tisztítják meg magukat,  hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undorító állatot és egeret esznek – így szól az Úr. [3Móz 11,7.29 ; Ézs 65,3-4 ; Ez 8,10-11] Ismerem tetteiket és gondolataikat.
Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet! [Ézs 40,5; 60,2] Felállítok majd köztük egy jelet, és akik megmenekültek közülük, elküldöm azokat a népekhez: Tarsísba, Pút és Lúd íjászaihoz, Túbalhoz és Jávánhoz, a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet: vigyék hírül dicsőségemet a népeknek! [1Krón 16,24 ; Zsolt 145,1-7 ; Ézs 19,19-21 ; 45,20 ; Jer 46,9; Mt 28,19 ; ApCsel 1,8] Elhozzák minden honfitársatokat az összes nép közül ajándékul az Úrnak: lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken, szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr –, ahogyan Izráel fiai szokták elhozni ajándékukat tiszta edényben az Úr házába. [Ézs 60,3-4]
Én pedig ezek közül is választok papokat és lévitákat – mondja az Úr. [Ézs 61,6] Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok – így szól az Úr –, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is. [Ézs 65,17 ; 2Pt 3,13 ; Jel 21,1] Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem – mondja az Úr. [Ézs 2,2-4] És amikor kimennek, ott látják majd azoknak a holttestét, akik hűtlenül elpártoltak tőlem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük. [Ézs 1,2.31; 65,7 ; Jer 4,4 ; Mk 9,43-44.48] Ézsaiás 66: 8 – 10; 13-24).
Az anyaszentegyház és benne te hitvalló testvérem tehát, valami olyan igazság, megismerés és felelősségteljes szolgálat birtokában[9] vagy, ugyanakkor egy olyan kikezdhetetlen szellemi erődítmény oltalmában is vagy, amit a világ több mint kétezer év óta minden nap ezerféle ostromló próbálkozásával igyekszik a darabjaira bomlasztani benned is, hogy a maga hazugságaival, féligazságaival cserélhesse ki. Eme összeütközés nem tét nélküli, mert az ördög nem a testedet, hanem a lelkedet akarja megölni, és magával együtt a számára készített helyre[10], a gyehennára vinni!
A hitvallásról szóló sorozatunk prédikációira készülve eddig még általam soha nem tapasztalt módon hangosodott fel bennem az embergyilkos ördög kárörvendő, cinikus Isten és Messiásgyalázása. Erős lökések formájában tudva láttam, hogy bele ütközik Uramnak és Megváltómnak Szentlélektől való fogantatásába, amely ismeret a kegyelem, a hit és az eukarisztia által is a saját lényem részévé lett, én pedig az Ő élő testének részévé.
Micsoda dicsőséges kegyelem és hatalom, hogy a lelki nevén az Agági[11] Hámán[12], az amálekita[13] ős ellenség ördögfajzat utódja, Nagy Heródes meg nem akadályozhatta a Messiás Jézus eljövetelét és a prófétai Ige, az Ő és a mi közös történetünkké lett, beteljesedett, testet öltött; most pedig a mi Messiás Urunkkal közös történetünkben élünk; Ő vele együtt történünk! Az a sok prófécia a Messiás Jézus testet öltésével a mennyei Atya vonzásában és a Szentlélek világosságában olyan teljesen új, e világon is túlmutató struktúrává élő organizmussá illesztetett össze a Názáreti Jézusban, mely az Ő igazán lenyűgöző holdudvarhatásaként[14] az arra kiválasztottak számára egészen tisztán láthatóvá, kitapinthatóvá és megismerhetővé lett. Ujjongva újságolták egymásnak:
-       Megtaláltuk a Messiást! (Ján 1:42) Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát (Ján 1: 46). És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Ján 6:69) (…) Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk! (Apcs 4:20)
Most pedig az vigasztal, hogyha az antikrisztusi gonosznak kétezer évvel ezelőtt sem sikerült megsemmisítenie a kisded Jézust, sőt a megfeszített Jézust sem, mennyivel inkább nem fog sikerülni most, amikor Istennek jobbja felől várjuk eljönni hozzánk a mi dicsőséges Urunkat.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy igaz hitünk harca könnyű volna. Nem, sőt soha nem látott heves háborúban próbáltatunk és viaskodunk. Az Informátor című adásból tudtam meg a tegnap, 2018. február 9-én, hogy München Szent Maximilián csodálatos templomának és ördögi támadások tüzében álló gyülekezetének lelkésze, János szavai szerint angyala[15], Krisztushitében megroppant. A riport adást készítők tolmácsolása szerint Rainer Maria Schieẞler „plébános úgy gondolja, hogy a Németországba érkező migránsoknak kellene adni a templomot, hogy alakítsák át mecsetté.

Igen. Jól Hallják, s ez sajnos nem vicc, (…) templomokat szeretne a muszlimoknak ajándékozni, hiszen - mint mondja - évek múlva ők már úgy is többségben lesznek, miért ne imádkozhatnának mecsetté alakított templomban. A plébános egyébként elképesztő ötletét azzal indokolja, hogy mi európai keresztyének ugyanazt az istent[16] imádjuk, mint a muszlimok. Ezért egyáltalán nem ördögtől való az ötlet.”[17]
Mindez testvéreim, ha igaz akkor látván kell látnunk, hogy a Sátán a maga hazugságaival és mesterkedéseivel a lelkünket öli meg. Defibrillálja már végre szívünket az Úr figyelmeztetése!
-       „(…) Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában!” Máté 10:28
A plébános szomorú tapasztalatába és hite vesztett kijelentésében mindössze három betű a hiba,  az a bizonyos N E M tagadó szó. Ha tehát ezt, a kettős tagadással együtt, kivesszük az állítólagos nyilatkozatából és a jó helyre tesszük azokat a mondaton belül, akkor a következőt kapjuk:
-       „Mi európai keresztyének egyáltalán nem ugyanazt az istent imádjuk, mint a muszlimok, ezért (mindenképpen) ördögtől való ötlet az, hogy templomainkat a muszlimoknak ajándékozzuk!”
Vegyük nagyon komolyan! A Messiás Jézus Istene semmiképpen nem lehet Muhammad Allahja! Ez kőkemény törvény, ugyanis nincs semmi folytonosság Ábrahám és Izmael[18] közt, ahogy Izsák és Ézsaú[19] közt sincsen!  Miért nincs? Csak azért mert meg van írva:
-       „Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene (…)!” Máté 22:32
A felsorolás itt megáll és nem tartalmazza sem Izmáel, sem pedig az Ézsaú nevét. Ahhoz hasonló ez, ahogyan Szentlélek nem írta bele a Jézus nemzetségtáblázatába Káin és a sok más hozzá hasonló testvérgyilkos nevét, noha Káin is az Ádám magva volt, aki viszont az Istené volt és az övé is maradt.[20] Isten Krisztusban félretette az útból a genetikai és a vérszerinti folytonosságot, sőt az Úr keresztjében kárhoztatta is azt! Mit is mondott Simon Péternek?
-       „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg neked, hanem az én mennyei Atyám!” Máté 16:17
Isten továbbá azt akarja, hogy az egyetlen szent váltság vérén szerzett népe az egyetlen egy Messiás Jézus nevében, Lélekben igaságban imádja Istent![21] Nincs tehát többé sem test, sem vér, semmilyen Ádámtól, Ábrahámtól, Izsáktól, vagy Jákóbtól való genetika! A mi Istenünk és Atyánk tehát ezen az úton többé soha nem jár, ami a kinyilatkoztatást illeti! Ha tehát valaki a saját testévvel és vérével kérkedve mégis ezen az úton jönne hozzád, bárkiről legyen is szó, tudd, hogy semmiképpen nem lehet az Úr Jézus, sem Szentlélekisten, sem pedig a mennyei Atya!
A Messiás Jézus csak egyetlen családod ismer a magáénak:
-       „Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: Íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nekem fitestvérem, nőtestvérem és anyám (Máté 12:48-50). Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon” (Ján 6:39-40).
Jézus Krisztus csak egyetlenegy folytonosságot vállat fel és pecsételt meg vérével és feltámaszttatásával, az Ábrahám hitéből való gyermekek közvetlenül Istentől való születését, amiről János ezt írta le nekünk:
-       „Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, amely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Ján 1:9-13
Kiről beszél itt János által a Szentlélek? A be nem fogadott, sőt a keresztfa halálával is elutasított Messiásról. Mi volt az ellene szóló vádirat? Az, hogy ember létére Istennel tette egyenlővé magát, azaz Messiássá tette magát és egyben Izrael reménységét betöltő örök királlyá is. Mi tehát a kereszt botránya? Az ember, aki Isten, vagy megfordítva, az Isten, - aki Ádám genetikáját felfüggesztve - emberré lett! Vegyük tehát át még egyszer!
Jézus nem azt jelenti, hogy egy Istentől különböző valósággal van dolgunk, nem a földi, vagy mennyei valóságok egyikével, hanem magával az élő Istennel, azzal a teremtővel, Aki ugyanakkor (a téridőnek abban a metszetében és halmazvilágában) teremtmény is. Jézus maga Isten, Aki testben jelenik meg a teremtményi világban (Joó Sándor 2002, 22).
Mivel tehát az örök isteni Ige testté lett Jézusban, azért lehetséges az is, hogy Jézus mibennünk is testté és vérré váljék, mibennünk is megtestesüljön, általunk is kiábrázolt és megélt valóság legyen (…), hogy Jézus most kijöjjön velünk és bennünk a gyakorlati életbe (…).[22] Muhammad Allahjának ez maga a legfőbb blaszfémia, amiért azonnali halál jár. Ezért nem lehet semmiképpen a Messiás Jézus Istene és Atyja a Muhammad Allahja! Különben is, ha Allah a Messiás Jézus Atyja és Istene volna, akkor az imádói és követői nem akarnának[23] állig felfegyverkezett dzsiháddá alakulni csak azért, hogy letöröljék a föld színéről keresztyén testvéreiket!
Kálvin a Messiás Jézus tökéletes isteni és tökéletes emberi kettős, egymással összeelegyíthetetlen és egymástól elválaszthatatlan természetének (paradoxonját) titkát az igaz hit fő pontjának nevezi (Kálvin J. 1941, 221), mely egyben a hit nagy háborújának azon hídfőállásos frontszakasza is, amit Sátán szüntelenül tűzérségi támadása alatt tart, hogy ne lehessen rajta keresztül átkelni a különben áthatolhatatlan „folyón”. Isten éppen a Messiás Jézus, valóságos ember és valóságos Isten hídján hozza be a mi bukott emberi létünkbe a megváltó isteni erőt és értelmet (Vö.: Joó Sándor 2002, 22) a váltságot és az örök üdvösséget. Amikor azt látta a Sátán, az orcátlanságnak ez a fenevadja, hogy kudarcot vallott azzal, hogy Jézust megölvén meg nem történtté tegye a testet öltést, vagy azzal, hogy a Messiást emberi természetétől fossza meg, „eltűrte (…), „hogy Krisztust igazi embernek és Dávid fiának ismerjék el (…).”[24] Ennyivel viszont nem érte be, hiszen húsvét és pünkösd minden addigi hazugságát és fondorlatát megsemmisítette, így a Messiás tökéletes isteni és tőle elválaszthatatlan tökéletese emberi természete ellen indított hadjáratot immár mindazokkal együtt, akik tökéletesen megelégedtek azzal, hogy Jézus a Názáreti a Mária fia és az ács József fia, a zsidók prófétája. Meghalt de a tanítványai „elferdítő hazugságai” ellenére, bizony nem támadt fel a halálból, így üdvözítő váltságot sem szerzett. Rettegni azért mégis kell tőle, mert egy napon valamiképpen mégis ő fogja megítélni a világot.
A test és vér ilyen és ehhez hasonló vallástalanító és mítosztalanító racionalításával a Sátán hatalmat vett és kivetkőztette Jézus Krisztust az ő öröktől fogva való „istenségéből, mintha egyike lett volna Ádám közönséges korcsainak. Halála, szerinte, a balekok közönséges halála volt, nem több; nem szerzett tehát váltságot, a világ nincs megváltva, minden nyögésünk és új lélegzetvételünk tehát teljesen reménytelen! Ily módon azonban megsemmisült a jövendő örök életbe való reménykedés és a lelki igazság”[25]is. Ez az immár közel 1396 éve[26] életerőre kelt alulról és nem felülről[27] való farizeusi kovász[28] fertelmes tévtanként megszüntette a Messiás Jézus botrányát, a kereszt botrányát[29], ami nemcsak az Isten evangéliuma és igazsága[30], de minden üdvözülőnek az Isten egyetlen ereje is az üdvösségre.[31] Sőt ez az elvetett konkolymag az emberiség nagy Új-Babilonjának hatalmas fájává terebélyesedett[32], melynek gyökerei és ágai igen csak fojtogatnak. Vajon érzed e a megnőtt konkoly jelenlétében, hogy közel az aratás?[33]
Kálvin szerint e sátáni tűz[34]-ostrom stratégiája bináris. A Messiás Jézusnak vagy emberi, vagy isteni természetét forgatja ki. Vagy azt akarja elérni, hogy teljes hatalma ne legyen a mi megtartásunkra, vagy mi ne közelítsünk ő hozzá bizalmasan. Mert ha Ő csak ember volna, akkor sem dicsekedni nem lehetne őbenne, sem az üdvösséget nem lehetne tőle remélni. Másfelől, ha Ő csupán és kizárólagosan valamiféle isteni lény volna, akkor mi gyarló embervoltunkban maradnánk örökre távol úgy a megváltástól, mint az örök üdvösségtől, ahogy az Ő bennünket vonzó személyétől is.
Isten öröktől fogva való egyszülött Fia azonban a Messiás Jézusban testet öltött, és e testi gyöngeséggel mindenben hozzánk hasonlóvá tette magát, - kivéve a bűnt, - hogy mi így ismerve Őt, felbátorodjunk és habozás nélkül azonnal őhozzá járuljunk, meneküljünk (Kálvin J. 1941, 221)!
Bárhogy történjen is a Sátán napjainkban indított minden idők leghatalmasabb offenzívájával azt akarja, hogy a Messiás Jézust, a mi Krisztus Urunkat lelökjék trónjáról, ledöntsék az Atya Isten dicsőséges jobbjáról és kitépjék Őt a szívünkből. Hogy értheted ezt meg? Úgy, hogyha végig gondolod, hogy mit élnél át, ha valaki arra kényszerítene téged, hogy tagadd meg és tépd ki a szívedből édesanyádat, édesapádat, húgodat vagy bátyádat, feleségedet, vagy gyermekedet, akit a legjobban szeretsz.
Krisztus Urunk viszont azt akarja, hogy minden gyalázatos fenyegetés ellenére, sőt ezek láttán még inkább felbátorodva hitvallásos és élő hitünket bátran valljuk meg Őt![35] Ne ingadozzunk és ne rettegjünk, mikor szinte állandóan csak azt látjuk, hogy iszonyú félelem és tébolykeltés van a Földön, hogy az antikrisztusi erők arra kaptak parancsot, hogy a Jézus Krisztus kijelentette Isten sérthetetlenül szent határozatát és igazságát elemésszék az Ő benne bízó népével együtt (Kálvin J. 1941, 223). Jézus ekkor szól szelíden a szívünkhöz és ezt mondja:
-       „Bármennyire őrjöngjenek is az emberek, mégis eredménytelen lesz minden igyekezetük, mely Krisztus (a Messiás) országának megdöntésére irányul (…).
Valahányszor tehát erőszakosan támadják ezt az országot, jusson mindannyiszor eszünkbe ez a mennyei kijelentés. Mert bizony azért volt letéve ez az ígéret Krisztus kezébe, hogy a maga hasznára fordítsa ezt minden egyes hívő. Isten pedig nem állhatatlan és nem csalfa, hogy visszavonja, amit egyszer a tulajdon szájával kijelentett”[36], tudni illik, hogy Messiás Urunk, Jézus lábai alatt hevernek az Isten és az Ő felkentje ellen fellázadt összes ellenségei,[37]minden királysága ellen törő királyt az Ő jobbja felől eljövő haragja ront meg (Vö.: Kálvin J. 1941, 223).[38]
A végső győzelem napjáig viszont azt tartsuk szem előtt, hogy ez a mai világ csak azt hiszi el az evangéliumból, a hitünkből, amit lát is belőle. Jézus ma is kész arra, hogy láttassa magát, csak legyünk mi is készen arra, hogy befogadjuk őt (Joó Sándor 2002, 22)! Bárcsak felragyogna bennünk Krisztus, valahányszor csak megvalljuk, hogy „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!” Ámen.

[2] Atá ha Másíjakh Bén Elohím khaiím!
[3] „Másnap ismét [ott] állt vala János és kettő az ő tanítványai közül; És ránézvén Jézusra, amint [ott] jár vala, monda: Íme az Isten Báránya! És hallá őt a két tanítvány, amint szól vala, és követék Jézust. Ján 1:35-37
[5] Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által, Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? és ismét: Én leszek neki Atyja és ő lesz nekem Fiam? Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. Zsid 1:1-6
[7] Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amelyeket most hirdetnek nektek azok, akik prédikálták nektek az evangéliumot az egekből küldött Szent Lélek által; amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni. 1Pét 1:12.
[8] Máté 4: 1-11; Lk 4: 1-13.
[9] Nem te birtoklód, hanem Ő birtokol téged!
[10] Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Máté 25, 41.
[11] Alon Anava rabbi szerint az AGáGi héber mássalhangzói, amelyek mellesleg a GóG és MagoG (Ezékiel 38: 2-3; 14;16;18; 39: 1; 11; 15, Jel 20: 28) mássalhangzói is, elsődlegesen valójában nem fizikai hadseregeket vagy ellenséget jelentenek, hanem azt, akinek hatama van a lelket megölni (Máté 10, 28) és a gyehennára vetni. A „MiL KheMeT GiGiN az elmén és a szellemen keresztül pusztít és öl. Mindezt Pál az Efézus 6 – ban így tárja elénk: Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Efézus 6, 12. Anava rabbi a Hámán nevét pedig úgy magyarázta, hogy HÁMáN az, aki a testet elválasztja a fejtől, minek eszköze és módszere az a szétszakítás, amivel az igazságot elszakítja a valóságtól. Ilyen a démonizálás, megszentségtelenítés, aminek vége az akasztás, ötven könyök magas akasztófára (Eszt 5: 14; 7:10) és a holocaust (Eszt 3:6). Vö.: https://www.youtube.com/watch?v=eUFvw4XQIFM
[12] Ezek után nagy méltóságra emelé Ahasvérus király Hámánt, a Hammedáta fiát, az agágibelit, és felmagasztalá őt, és feljebb helyezteté székét minden fejedelménél, akik vele valának. Eszt 3:1; 10; 8:3 és 5; 9: 24.
[13] És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól (2Móz 17:14); És monda: Megesküdött az Úr, hogy harca lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre. 2Móz 17:16.
[14] Benyomásszerveződés; naiv automatikus nézetrendszerkialakítás; személyészlelés.
Asch a Gestalt irányzatot képviselte, és úgy gondolta, hogy annak irányelvei a személyészlelésre is alkalmazhatók, vagyis az egyénről úgy alakulhat ki viszonylag egységes benyomás, ha az információk egymás jelentését is befolyásolják. Ha sok információval rendelkezünk, akkor azok nem egyforma jelentőséggel fognak a végső benyomásban szerepelni. Feltételezte, hogy a kapott információk, tulajdonságok dinamikusan szerveződnek, jelentésmódosulás jön létre köztük: egy-egy központi tulajdonság kiemelkedik, nagyobb súllyal esik latba, míg a többi periferikus jellemzővé válik. (Kelley bemutatta, hogy a centrális-periférikus elrendeződés a valóságban, élő emberek esetében is működik, és formálja a róla való benyomást.) Asch szerint az elsőnek beérkezett információ megszab egy irányt és az ezt követő tulajdonságok és információk ennek az iránynak megfelelően rendeződnek a későbbiek folyamán, a jelenséget jelentésasszimilációnak nevezte el. Az implikált (burkolt) személyiségelmélet szerint (Bruner és Tagiuri) a különböző feltételezések naiv nézetrendszereket alakítanak ki arról, hogy hogyan kapcsolódnak egymással a különböző személyiségvonások, maga a folyamat spontán és automatikus módon zajlik le.
Személyészlelés közben az emberek értékelési konzisztenciára törekednek, ezt holdudvar hatásnak nevezzük (…). http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/19het/pszicho/pszicho19.html
[15] Jel 2:1; 8; 12; 18; 3: 1; 7; 14.
[16] Szándékosan írtam kisbetűvel.
[18] Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár, mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja (…)! Gal 4:22-26
[19] Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, megmondatott neki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. Róm 9:10-13
[20] Lk 3: 23-38; Mt 1: 1-17
[21] De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Ján 4:23
[22] Joó Sándor: Hiszek…az apostoli hitvallás Dr. Jó Sándor igehirdetései 1959-60. Budapest 2002. o. 22.
[23] A mi atyánk Ábrahám! Monda nekik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem nektek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. Ján 8:39-40.
[27] Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás [van], ott háborúság és minden gonosz cselekedet is [van]. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak. Jak 3:15-18
[28] Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam nektek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tudományától őrizkedjenek. Máté 16:11-12
[29] Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. 1Kor 1:23-24.
[30] Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Róm 1:16-18
[31] Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. 1Kor 1:18
[32] Dániel 4: 1-23
[33] Máté 13:36-40
[34] Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok (…). Ef 6, 16.
[35]  Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél (…),  hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet. A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. Apcs 4:26-30.
[36] Kálvin János, Evangéliumi Harmonia III. kommentár, Syilveszter Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt. Budapest 1941. o. 223.
[37]  Dávidé; zsoltár.; Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. Zsolt 110: 1
[38] Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat Zsolt 110: 5
dátum:
Címkék: , , , ,