igehirdető: Faust Gyula
Énekek:
464: 1-2; 458, 32: 1-2 és 4, 461.
Alapige:
„Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó; mert az akarás
megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom (Róma 7, 18).”
Az
Apostoli Hitvallás jobb megértéséért elkezdett sorozatunkban elérkeztünk az
Isten személyesen bennünk való nagy munkájának a megvallásához. A múlt héten
arról volt szó, hogy személyünkre vonatkoztatva hisszük, én személyesen is
hiszem, hogy annak a Krisztustest anyaszentegyháznak vagyok élő tagja, amely
mindenestől fogva a Szentháromságisten legdicsőségesebb műve és alkotása.
Mi
valójában ez a „nagy” munka, isteni mű? A „hiszem (…) bűneim bocsánatát”,
mindannak a gyakorlati konzekvenciáját jelenti, amit eddig a tételig már
megvallottunk az Isten megváltva üdvözítő teremtői művéből, aminek a végén éppen
az a csattanó, hogy ez az dicsőséges üdvözítés és új teremtés nem másra, hanem
pontosan az én személyemre vonatkozik, de nemcsak a bűneim bocsánatára, hanem már
benne van a személyes feltámasztásom és az örök életem is!
Ma
tehát, a legnagyobb vigasztalás, amit egy ember önmagáról elmondhat így szól:
- „Hiszem
a bűnöknek bocsánatát, hiszem bűneim bocsánatát (…)!”
Amikor
tehát azt mondjuk, vagy mondom, hogy „hiszem (…) bűneim bocsánatát,” akkor ez
valójában a teljes Apostoli Hitvallás summáját, az Isten tökéletes váltságának
koncentrált összefoglalását jelenti, mégpedig a saját személyemre
vonatkoztatva. Bűneim megbocsátásának megvallásával Szentlélekkel együtt arról
tanúskodom, hogy az Anyaszentegyházban tevékenykedő, a bűneinket, a bűneimet
megbocsátó, nekem személyesen is kegyelmet és örök életet adó Krisztus, az Atya
Isten személyes üdvözítő munkáját végezte el bennem is, és mi pontosan ezt valljuk
meg, illetve vallom meg.
Itt
jegyzem meg, hogy a kegyelem és bűnbocsánat mindig egy csomagban van az üdvösséggel
és az örök élettel! Ez tehát a keresztyén, más szóval a krisztusi élet a maga
gyakorlati valóságában, mert az, ami megkülönböztet bennünket minden más vallás
követőjétől, bele értve az ábrahámi két nagy világvallást, a mózesi tradíciókon
alapuló judaizmust, és az atyák hagyományán alapuló iszlámot is. Csak mi
keresztyének valljuk azt, hogy bűneink megbocsátása az Isten Fia Messiás Jézus
váltsága által van, ami egyben az Isten új teremtése is, ezért mindenre
kiterjedő hatása nem korlátozódik pusztán erre a mulandó világra, hanem
szétfeszíti annak kereteit, mert az örökkévaló új teremtés magára ölti, örök
önmaga lényegévé változtava a régit, s közben teljesen és szervesen önmagába
építve meg is szünteti azt. A bűnbocsánat ténylegesen az Isten megváltva és
egyben teremtve ható ereje, ami nemcsak olyan híd, ami majd a halál
eljövetelekor átsegít az öröklétbe, hanem pozitív, vagyis életet létrehívó
isteni erőhatás, ami behatol az emberbe,” méghozzá atomi, vagyis a legelemibb,
a bennünket alkotó legparányibb részecskék szintjén. (Vö. Joó Sándor 2002, 69.)
Az
egy igaz Isten csak egy bűnbocsánatot ismer, és Ő számunkra nem tradíció se nem
teológia, hanem a mindenható Isten Fia, Jézus Krisztus. Nincs más bűnbánat,
csak az egyetlen, amit személyesen Jézus Krisztus által kapunk Istentől.
Hasonlóképpen nincs más bűnbocsánat sem, hanem csak a Messiás Jézus szent neve
általi kegyelem és bűnbocsánat! Ezt a kegyelmet és bűnbocsánatot sem a törvényt
követő de a Messiás Jézust elvető tradicionális judaizmus, sem a Messiás Jézus
Istenfiúságát tagadó iszlám nem ismeri, sőt semmilyen esélyt nem is adnak
maguknak, hogy ez másként legyen. Miért? Azért, mert „az Isten szánakozó
szeretetének testté vált bizonyítéka maga Jézus Krisztus”[1], az iszlám pedig az Ő
Isten-fiúi és minden megváltói minőségében megtagadja Őt, sőt pokoli
gyűlölettel üldözi az Úr tanítványait is. Az iszlám és a judaizmus
megváltástanából, ha egyáltalán van ilyenük, akkor pontosan a Megváltó hiányzik
belőle, aki számunkra viszont az Isten Fia Messiás Jézus.
Győzelmes
hitünk szerint bűneink megbocsátásával Szentlélek az Isten Fia Messiás Jézus
váltságát bontakoztatja ki bennünk. Az Isten minden bennünk történő munkái[2] közül a leginkább
megtapasztalt munkája pedig az, hogy meggyőz[3] bennünket a bűn
tekintetében, de ugyanakkor az Isten bűnre adott válasza tekintetében is, a
bűnbocsánat, a feltámadás és az örök élet!
A
bűn, mint olyan életünk és világunk egyik paradox, de rettentő valóságos
jelensége. A bűn és annak minden romboló, pusztító munkája számunkra Jézus
Krisztus keresztáldozatában lett látható, és Szentlélek által lett bennünket is
átjárva érezhető, megtapasztalható valóság.
Áldott
evangélium, hogy mi még a bűnt is Krisztuson keresztül tapasztaljuk, bennünk a
bűn is Krisztuson keresztül hat. Ezért vallja olyan bátran Pál, hogy az Istent
szeretőknek minden a javukra van (Róm 8:28). Igen! Szabad nekünk úgy értenünk
Urunk Mindenható voltát, hogy Ő nemcsak a menny és föld világai felett kapott
teljhatalmat, de bizony a bűn felett, s azon belül a saját bűnös voltom felett
is!
Mindez
azonban azt is jelenti, hogy amennyiben nem jött volna el az Isten Fia, hogy
testünket a bűnnel együtt magára öltse és felemelje azt a bűnnel együtt a
keresztfára, akkor számunkra a bűn teljesen elérhetetlen, megfoghatatlan,
felfoghatatlan, de ugyanúgy bennünk pusztító valóság lenne. Akkor nem tudnánk
megnevezni, tárgyiasítani, magunkat a bűntől elválasztani, hogy tudni illik ez
vagyok én, de ez már nem én vagyok, csak a belém szövődött bűn (Róm 7:16-17).
A
bűn általunk nem érezhető voltának egyik legjobb szemléltető példája a Dávid
Bethsabéval való vétkezésének története (2Sám 11-12). A bűn Krisztus általi
leszámolásának legszemléletesebb története pedig az oszlopra fölemelt rézkígyó
története (4Móz 21:4-9), ami valóságosan és tökéletesen az Isten Fia Jézus
keresztáldozatában történt meg (Jn 3: 7 és 14-21), de nem ám csak rajtunk
kívül, tőlünk távol a történelemben és a megfoghatatlan téridőben, hanem bizony
bennünk magunkban is. Ennek az igazságnak részünkről kiábrázolt jelképes
cselekedete a keresztség. A keresztség megvallásával tanúskodunk Krisztus
felettünk való teljhatalmáról és bennünk való örök uralmáról.
Mindezzel
együtt a bűn és nyilván a bűnbocsánatról szóló győzelmes hitvallásunk nem a mitológia
mesevilágába zárt pszichológia-elméleti, se nem teológia-elméleti kérdés, hanem
a legszemélyesebb egzisztenciális, élet-halál, üdvösség és kárhozat létkérdése.
Noha személyes tapasztalatunk van a bűn bennünk elvégzett romboló munkájáról, a
bűn és Isten kegyelméből a hozzá kapcsolódó bűnbánat, bűnbocsánat és a
megszabadítva üdvözítő kegyelem, vagyis Isten bűnre adott válasza elsősorban
mégsem tapasztalati, hanem hit-kérdés, az Isten által megdicsőített Jézus
Krisztusba vetett bizalmunk kérdése. Amennyiben a bűnbocsánat elsősorban
tudományosan is leírható tapasztalat volna, akkor nem úgy került volna be az
Apostoli Hitvallás tételei közé, hogy „hiszem a bűnök bocsánatát”, hanem mint bármely
fizikai törvény és általános emberi megtapasztalás. Akkor hitvallásunk
személyes bizonyságtétel volna arról, hogy szüntelenül és állandóan érzem az
Isten bűnbocsánatát és a vele egy csomagban levő örök életet. Pontosan ez az
egyik oka annak, hogy a bűneink bocsánatát hittel hisszük és valljuk meg, nem
pedig érezzük, mert ezt a bűnbocsánatot és kegyelmet nagyon sokszor nem érzünk,
sőt legtöbbször az ellenkezőjét érezzük, épen ezért teljesen elbizonytalanodunk
megkegyelmezett és üdvözített állapotunk felől, és itt jön segítségünkre az
Isten ajándéka, Szentlélekisten és az Ő ajándéka, az igaz hit, amely legyőzte
és mindvégig legyőzi ezt a világot (1Ján 5:4-5).
Urunk
Jézusnak van egy példázata, amelyik egy adós szolgáról szól. Gazdája
megfizethetetlen adósságot engedett el neki miután egy kis haladékért
könyörgött. A szolga és az ura is tudta, hogy a haladék egyáltalán nem fog
segíteni. A gazda megszánta és elengedte az életért könyörgő szolga minden
tartozását. A történet szerint sajnos ez egy gonosz szolga volt, mert ameddig
gazdája minden más alattvalója álmélkodott ura életigenlő szeretetén,
megbocsátó kegyelmén, ugyanakkor példázatunk emberét nem az öröm és a hála
töltötte be, hanem valami alantas nyereségvágy. Kiment az urától és azonnal
nekilátott a saját adósai zaklatásához és nyomorgatásához. Rátalált egy
emberére, aki mindössze száz napszám árával tartozott neki. Hiába könyörgött,
hogy legyen hozzá türelemmel, mert megadja a tartozását, nem könyörült meg
rajta, hanem az adódok börtönébe vetette. Megtudta mindezt az Ura és akkor
igazságosan elszámolt vele.
- „Gonosz
szolga, - mondta neki az Úr - minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy
könyörögtél nekem: Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te
szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?” Máté 18:32-33.
Akkor
megharagudott rá az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind,
amivel tartozik.
- „Ekképpen
cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, -mondja Jézus - ha szívetekből meg
nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.” Máté 18: 34-35.
Testvéreim!
Ez a gonosz szolga nem akart a megkegyelmezés és megbocsátás tudatában élni.
Nem akart annak terhe alatt lenni, hogy jó Gazdája arany és pénz adósságát a
saját életével egyenértékű szeretet adósságra cserélte. Az életigenlő kegyelem,
irgalom és szeretet igáját le akarta szaggatni magáról.
A
kérdés most csak az, hogy vajon én különb vagyok-e ennél a gonosz embernél az
én Uram és Istenem előtt, aki hasonlóképpen kegyelmezett meg nekem, amikor
Krisztusért minden adósságomat sok égi, földi és föld alatti tanú előtt
elengedte? Pál válasza erre a kérdésre az, hogy nem!
„Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben
jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom (Róma 7,
18).”
Összefoglalva
tehát ezt a bevezető gondolatot az Ige tanítása azt adja tudtunkra, hogy
Szentlélekisten munkája nélkül nemhogy a bűnbocsánatról, de magáról a bűn
bennünk való létéről sem tudnánk semmit, noha állandóan szenvednénk bűn
rombolásaitól.
Szemléltetésképpen
a bűnt és munkáját a számítógép-vírushoz tudnám leginkább hasonlítani. Egy
vírusos computerről csak már a tünetekből tudunk arra következtetni, hogy
vírusos lett, de magát a vírust csak akkor látjuk, ha egy jó vírusírtó program
láthatóvá teszi azt számunkra, sőt levadássza és ki is írtja azt. Van olyan
számítógép vírus, amely a gép softwer, vagyis a gép láthatatlan (program)
részén keresztül magát a gépet is, vagyis annak hardwer (látható, megfogható
anyag) részét teszi teljesen hasznavehetetlenné, más szóval megöli. Amikor
tehát az Apostoli Hitvallás szavaival arról teszünk vallást, hogy hiszem a
bűnök és azon belül a saját személyes bűneim bocsánatát, akkor valójában arról
beszélünk, hogy Isten kegyelme a legújabb, állandóan frissülő operációs
rendszert és vírusírtó programot írt belénk, ami leleplezi a bűn halált munkáló
jelenlétét, minden művét, elfogja azt, karanténba zárja és megsemmisíti,
továbbá Igéje és Szentlelke tűzfalával figyelmeztet és oltalmaz minden új
vírustámadás ellen.
Mielőtt
azonban bárki azt hinné, hogy embervoltunkban számítógépként működünk, ezért
minden tökéletesen rendben van, jön az Ige újabb kijózanító tanítása, amit
alapigénkről így hallottunk:
„Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben
jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom (Róma 7,
18).”
Amint
hallottuk, maga ez a tudás is, hogy nem lakik énbennem jó; és a jó akarás ugyan
megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom, még ez a felismerés is,
Szentlélek által van, aki a kegyelem munkájával, vagyis a kegyelem, bűnbocsánat
és örök élettel együtt végzi bűnt tudatosító és velünk éreztető munkáját
bennünk! Ezt támasztja alá János is, amikor így szól:
„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat
csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz,
hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt
mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi
bennünk.” 1Ján 1:8-10.
Szentlélek
által azonban van egy másik tudásunk is, ami rátaláltat bennünket Isten útjára,
és ami így szól:
„Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a
mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk;
de maga a Lélek esedezik mi értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a
szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a
szentekért. Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra
van, mint akik [az] [ő] végzése szerint hivatalosak. Mert akiket eleve ismert,
eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek,
hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. Akiket pedig eleve elrendelt,
azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig
megigazított, azokat meg is dicsőítette.” Róm 8:26-30.
A
bűnbocsánat megvallásával tehát azt is megvalljuk, hogy a bűnnel átitatott
emberi természetünk javíthatatlan, ezért bűnbocsánatra és újjáteremtő kegyelemre
szorultak vagyunk utolsó leheletünkig; sőt ma jobban, mint tegnap, holnap pedig
jobban, mint ma!
Sajnos
nagyon sok keresztyén ezt tagadja és himnuszokban beszél az ó- emberről. Az Úr szava szerint viszont az
ó-ember az a homokalap (Máté 7:24-27), amelyre a felépült első házat, az Ádám
hasonlatossága szerint érzéki [ψυχικός
(pszükhikosz)] embert[4], az Isten Fia Messiás
Jézus a váltságával egyszer és mindenkorra javíthatatlanul és
visszaépíthetetlenül lerombolta, a saját halálába zárva örök halálra adta (Róm
6:6).
Az
Úr munkája azonban nem ennyi, mert ő nemcsak megöl (5Móz 32:39; 1Sám 2:6),
hanem megdicsőítve (Róma 8: 29-30) meg is elevenít
(1Kor 15:44b-55), erről pedig a test feltámadása tételnél fogunk részletesen
beszélni, most viszont egy kis előzetes felvezetésképpen vessünk egy pillantást
a Lélek által megelevenített krisztusi emberre.
Az
a kifejezés, egészen pontosan az állásszó[5] szó, amit Pál apostol arra
a testünkkel megtörténő nagy változás leírására használ, ami a feltámadásunkkal
együtt járó elragadtatásunkkor történik meg, tudni illik, hogy elváltozunk és
romlandó testünk romolhatatlanná válik,[6] tehát az állásszó
szót az ó-görög nyelvre fordított ószövetségi Szentírás (LXX =
Szeptuaginta) a ruha váltás (1Móz 41:14, 2Sám 12:20) kifejezésére és az erő
vételének leírására is használja. Azaz aki az Úrban bízik, erőt cserél,
a maga ereje helyett az Úréval megy tovább, így lehetséges, hogy fut, és
nem lankad el, jár, és nem fárad el (Ézs 40:31 és 41:1).[7]
Egy
másik ige szerint azonban még ennél is több történik már e mostani
állapotunkban, hiszen az Úrból vett életerővel egy másik meg, – és átváltozás
is elkezd megtörténni, amiről Pál így ír:
„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen
arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk[8], dicsőségről dicsőségre,
úgy mint az Úrnak Lelkétől (2Kor 3:18).”
A
bűnbocsánat megvallásával tehát már a Szentlélek bennünket megelevenítő
munkájáról teszünk hitvallást, azt valljuk meg, hogy mi Krisztusba bízva többé
már nem test szerint járunk, mert az Ige és Szentlélek bennünk történő munkája
által megöldököljük az ó-ember kezdeményezéseit, annak gondolatát, akaratát és
tetteit nem cselekedjük, nem valósítjuk meg, sőt mindenben Urunk és Istenünk
akaratát és tetszését keressük, az igazság és szentség útját.
Ezzel
kapcsolatosan mondja Pál, hogy „amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a
tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok
oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre”[9], „igazságnak fegyvereiül
az Istennek mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik”[10] Ez bizony a krisztusi új
élet mindennapos küzdelme, amely harcban sokszor elesünk, megszégyenülünk, de
felkelünk és végül győzünk.
Mindezt
ismét a mai modern számítógépes technika segítségével tudom a legjobban
szemléltetni. Az asztali számítógépem jelen pillanatban két alapprogram, vagyis
két operációs rendszert futtatására is alkalmas, mert fut rajta a legújabb
Windows 10 és annak egy előző változata a Windows 7 is. Van olyan munka, amit a
régebbi operációs rendszerrel tudok jobban elvégezni. Ez esetben elindításkor azt
választom ki és indítom el a gépet. Pál valami ehhez hasonló fogalmaz meg ó, -
és újemberünkkel kapcsolatosan azzal a különbséggel, hogy ő arra bíztat, hogy
minden esetben az új program, sőt a legújabb és legfrissebb szerint cselekedjünk,
a régit pedig adjuk halálra, mert az Úr is ara szánta azt.
Azt
kérdezhetnéd most, hogy milyen cselekedetekben nyilvánul meg az ó-ember néven
nevezett „operációs rendszer”? E program tetteinek listája igen hosszú, íme egy
kis ízelítő. Az ó-ember biológiai testünk általi cselekedetei tehát a
következők:
„Házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések,
gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek,
gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre
mondom nektek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket és
ezekhez hasonlókat cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.” Gal
5:19-21
Szentléleknek
új-emberünkkel együttműködő munkájának gyümölcse viszont:
„szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség,
jóság, hűség, szelídség, mértékletesség és ezekhez hasonlók (Gal 5:22)!”
Pál
így folytatja:
- „Akik
pedig Krisztuséi, a testet (értsd alatta az ó-embert, az érzéki embert) megfeszítették
indulatjaival és kívánságaival együtt, mert ha Lélek szerint élünk, Lélek
szerint is járjunk (Gal 5:24-25).”
Ebben
a hasonlatban a biológiai testünk áldott, nemes és szent eszköz a Mindenható
Isten szolgálatában, és a megváltás általi új teremtésnek a része. Ne
forduljunk hát a hús-vér testünk ellen, mert az többé nem az ellenségünk.
Nekünk nem hús és vér ellen van élet-halál küzdelmünk, hanem szellemi fejedelemségek
ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a
gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak (Efézus 6: 12), de amelyek
ó-emberi érzéki testünkön keresztül tartanak ostromjuk alatt.
Érzéki
testünk tehát nem egy megfogahtó valóság, sokkal inkább hasonlít a számítógépes
alapprogramhoz, tehát egy szellemi, virtuális valóság, amely a
vírusfertőzöttségé miatt romlott és hasznavehetetlen, ezért olyan dolgokra,
olyan programok végrehajtására ösztönzi a biológiai test végrehajtó tagjait
(szem, nyelv, szív, elme, kéz, láb stb.), amelyek az Isten szemében utálatosak,
gyűlöletesek és kárhozatosak. Erre mondja Pál, hogy nem vagy adósa ennek a régi
programnak, semmi nem kényszeríthet, hogy kényszerítő akaratát végrehajtsad,
állj tehát ellene[11] és válaszd a kegyelemből
kapott új élet programját, ami sokkal több, mint egy program, mert Ő valójában
az Isten Fia Messiás Jézus bennünk, mi pedig Ő benne! (János 15)
Isten
Igéje szerint a bűnre csak egy igazi, valóságos megoldás van, az Isten
Krisztusban véghez vitt váltsága, amelynek szerves részeként a bűn, a bűn
testével együtt a Krisztus halálával együtt meghalt (Róm 6:5-8), mennyei
Atyánknak megvallott bűnünk pedig, minden bűnösségünkkel együtt a Jézus nevéért
kegyelmet és megbocsátást nyert.
Szentlélek
tehát soha sehol nem bátorít arra, hogy bárhogyan is az ádámi természet
javításába kezdjünk, sőt olyan tiltott területté tette azt számunkra, mint a
tűz lángjával oltalmazott Éden kertjét (1Móz 3:24). Az Ige szerint mindkét fa a
kert közepében áll[12],
úgy az élet, mind pedig a jó és gonosz tudásnak fája is. A kiűztetés által nekünk
egyikhez sincs és nem is lehet hozzáférésünk (1Móz 3:24)! Nem marad ez mindig
így, mert amikor eljön az új ég és új föld világa, akkor, „annak közepén” az
élet fája (Jel 22:1-4) vár ránk és akkor közvetlenül fogunk Ő vele érintkezni,
a jó és gonosz tudásának halált és kárhozatot hozó fája viszont örökre
megszűnik létezni (Jel 21:27).
Életünk
és üdvösségünk a váltság óta tehát az Éden közepén álló fáihoz nem közvetlen
hozzáférés, hanem a Krisztusba vetett hit által történik az Isten kegyelméből
és Szentlélekisten rejtett, de bennünk is történő valóságos munkája által.
Ezért
valljuk az Apostoli Hitvallás szavaival, hogy „hiszek Szentlélekben, hiszem az
egyetemes anyaszentegyházat, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök
életet!” Ámen.
[1] Joó Sándor: Hiszek. Dr. Joó Sándor
igehirdetései 1959-60. Budapest 2002. oldal 69.
[2] És az (a Vígasztaló), mikor eljő,
megfeddi (= meggyőz) a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn
tekintetében, hogy nem hisznek énbennem; És igazság tekintetében, hogy én az én
Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig,
hogy e világnak fejedelme megítéltetett. Ján
16:8 – 10.
[3] Itt a megfed szó áll, görögül ἐλέγχω (elegkhó). Jelentése: 1) megvizsgál, kikérdez, napvilágra hoz 2)
rábizonyít, hibáztat, vádol (…).
[4]
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert
bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg. A
lelki [πνευματικός (pneumatikosz)] ember
azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. 1Kor 2:14-25.
[5] ἀλλάσσω (allasszó);
jelentése: 1) változtat, megváltoztat, elváltoztat; 2) (passzív)
elváltozik, megváltozik ;3) elcserél, kicserél, felcserél (Róm 1:23); 4)
LXX (ruhát) vált, cserél (1Móz 41:14, 2Sám 12:20); 5) LXX (erőt) vesz, cserél
(Ézs 40:31 és 41:1).
[6] Íme titkot mondok nektek.
Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy
szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a
halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. 1Kor 15:51-52;
Negatív megfogalmazásban, pedig így használja: És az örökkévaló
Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú
állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Róm 1:23.
[7] Vö. Dr. Tóth Eszter és Dr. Grüll
Tiborné Eszter: In Bible
Discovery Újszövetségi Ógörg-magyar szótár 2. kiadás. G236 ἀλλάσσω (allasszó)
szó jelentése.
[8] Itt a görög μεταμορφόω (metamorphoó) szó áll, jelentése: 1)
átalakít 2) passzív alak: átváltozik, elváltozik, átalakul.
[9] Emberi módon szólok a ti
testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a
tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok
oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. Mert
mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. Micsoda gyümölcsét
vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége
halál. Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek
pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök
élet. Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi
Urunk Krisztus Jézusban.
Róm 6:19-23.
[10] Se ne szánjátok oda a ti
tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az
Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak
fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok
törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Róm
6:13-14.
[11] Mert még vérig [αἱ̑μα (haima)] nem állottatok ellent, tusakodván a
bűn ellen. Zsid 12:4.
[12] És nevele az Úr Isten a földből
mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek
közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. 1Móz 2:9.
