Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában, 2013.05.13-án.
Olvasandó: Kolossé 3:2 Igehirdető: Nagy Lajos
A világkeresztyénség időszámítása szerint az elmúlt héten Áldozócsütörtök ünnepe volt, Jézus mennybemenetelének napja. Ez a Feltámadás Ünnepet követő negyvenedik nap a maga misztikusságával fontos állomáshelye az üdvtörténetnek. Számos államban munkaszüneti nap, nálunk nem. Egy évvel ezelőtt a Mennybemenetel Ünnepét követő meditációnkban a „klasszikus” mennybemeneteli Ige, Az apostolok cselekedetei-ről írott könyv 1. fejezetének 9-11. versei alapján részletesen szóltunk magáról a mennybemenetel eseményéről. (Ez a tavalyi meditáció a most megjelent harmadik kötet 94-97. oldalán olvasható.) Ezúttal most kutassuk azt: milyen következményt vár el az apostol attól, akinek a számára a hite megvallásának sarkalatos tételévé vált - vagy válik még ezután - a mennybemenetel ténye és célja. Szent Pál apostol ugyanis azt mondja, azt tanácsolja, azt kéri: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” A legújabb katolikus Biblia-fordítás így fogalmaz: „Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.” Világosan benne foglaltatik ebben a mondatban az, hogy az örök ember túlsúlyosan éppen eleget foglalkozik a földi dolgokkal, amelyek – ugyebár – egytől egyik a múlandóság alá vannak vetve. Tehát nagyon is jogos ígény az, hogy az ember a hit általi megvilágosodása következtében most már igenis végrehajtsa a tudatában azt a centrumváltást, melynek lényege a földiekkel való túlzott bíbelődés helyett az odafennvalókkal való preferált törődés. Ez a centrumváltás a megtérés.
Áldozócsütörtök – mint a húsvéti ünnepkör lezáró eseménye - azt jelzi, hogy épp Jézus Krisztusnak e fejezet lezáró és egyúttal előremutató lépése a feltámadás utáni történelemben olyan mérföldkő, amelyet követően már nem csak a földre kell szegeznünk a tekintetünket, hanem nagyon is felfelé kell néznünk. A református hittan rendszer foglalatát képező Konfirmációi Káté ide vonatkozó kérdése így hangzik: Nem lett volna jobb, ha Jézus a Földön marad? A válasz: Nem, mert akkor csak kevesen találkozhatnának Vele, még kevesebben beszélhetnének Vele. Így pedig Szentlelke által
mindenki minden percben kapcsolatban lehet Vele.
Az odafennvalókkal „törődni” egészen pontosan azt jelenti, hogy beengedjük az életünkbe azt a fajta szemléletet, amely számol, éspedig nagyon komolyan számol a Transcendenssel. Ennek egyfelől metaforikus, jelképszerű, másfelől nagyon is praktikus, gyakorlati aspektusa az „égiekre” való hivatkozás. Ez egyfajta kiterjesztett jelentés- tartalommal azt is jelenti, hogy együtt és egyidejűleg látni a két „dimenzió”-t, a mennyei- és a földi világot.
Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem jelenti azt, mintha a hit következménye törvényszerűen az kellene legyen, hogy elszakadunk a földi dolgoktól és egyfajta ég és föld közötti „lebegés”-sel minden kapcsolatot megszakítani látszunk az anyagi világgal s velejáróival. Nem. Erről nincs szó. Ellenben igen is szó van arról és nagyon is komolyan veendő az, hogy az Apostol ezekkel a szavakkal nem a világtól való rajongó elfordulásra ösztönöz, hanem azt hangsúlyozza, hogy a keresztyének életének ereje és célja e világban Krisztus által már megadatott. Amikor Szent Pál apostol ezeket a szavakat papírra vetette, nyilvánvalóan mérlegelte azt, hogy Neki milyen kapcsolata van az égiekkel. Az Ő minőségivé edződött hite példa a minden korok emberisége számára.
Az odafennvalókkal való „törődés”-re történő felhívás szinkronban van egy a múlt század hetvenes éveiben felerősödött – és tudomásom szerint a mai napig meg nem dőlt - tudományos tétellel. Eszerint a végtelen világegyetemben minden dolog – minden létező – csak önmaga ellentétével együtt és egyidejűleg létezik. A tükörszimmetria elv alapvető törvényszerűsége, hogy a látható világ tükrözi a láthatatlant. Ami itt lenn anyag, az a tükörszimmetria elv másik létező tartományában anti-anyag. Ebből már csak egy apró lépés a kongruens és logikus végkövetkeztetés: Ha van anti-anyag a galaxisban, akkor magátólértődő, hogy van és létezik valahol a végtelen világegyetemben a transcendens világ a maga sajátosságaival és a maga törvényszerűségeivel.
Ezért és így válik érthetővé az apostoli szó: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.”
Végül halljuk, miként foglalja össze hitvallásosan az Áldozócsütörtök lényegi mondanivalóját a mennybe ment Krisztus magasztalásáról szóló dicséret-énekben Keresztesi József tizennyolcadikszázadi énekköltő:
Mivel te útat nyitottál
És tanítottál mennybe menni,
Adjad, hogy téged kövessünk,
És siessünk nyomodba’ lenni.
Segítsd igyekezetünket,
Vond szívünket temagad után,
Hogy a te akaratodnak
S nyomdokodnak járhassunk útján.
(Református Énekeskönyv, 359. dicséret 3.)
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész
