2013. május 6., hétfő

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.


Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.05.06-án.
Olvasandó: Máté 15:21-28 Igehirdető: Nagy Lajos

Anyák Napja volt tegnap. Az édesanyák vasárnapja. Emelkedett érzések és gondolatok övezik a tudatunkban és a pszüchénkben ezt a különleges hangulatú, tavaszi virágoktól illatozó vasárnapot. Aki még innenről, a földi világból érzi a sugárzó édesanyai szeretetet, az azért ünnepel, valóságosan vagy lélekben legalábbis; azért utazik, telefonál, emailezik és/vagy imádkozik a legdrágább asszonyért, mert kimondva-kimondatlanul végtelenül hálás a Teremtőnek, hogy van még alkalma testi szemeivel is látni őt.  Aki pedig már odaát tudja az angyalok között azt az édes jó anyát, annak meg lehet, hogy „csak” a lelke öltözik ünneplőbe, de azt jól tudja: odaátról folyamatosan hangzik érte az édesanyja imádsága. 



      Mai evangéliumi történetünkben egy édesanya áll elénk. Egy kétségbeesett édesanya, aki beteg gyermeke megmentése érdekében mindent elkövet. Mivel kánaáni s a kánaáni pogány vallásokat követi, az ottaniak bigottsága szerint valószínűleg vétkezik is azzal, hogy Jézushoz fordul segítségért. De őt ez most nem érdekli. Ő oda megy, ahol esélyt lát a lánya gyógyulására. Miért lát esélyt? Mert valószínűleg hallott róla, hogy Jézus nyomában azt tapasztalják: „A vakok látnak…a sánták járnak…a siketek hallanak…” (Máté 11:5) Ezek tények. Mint ilyenek, az asszony édesanyai szemében referenciák. Miért ezek az átütő sikerek a gyógyítási csodákban? Mert Jézus hittel gyógyít. A mennyi Atya erejét közvetítve. Nem nagy csinnadrattával, nem hókusz-pókusszal, hanem imádsággal és ezúttal itt kivételesen éppen távgyógyítással. Az eredmény előtt azonban még elébb lássuk, hogy van itt egy kis szóváltás, Jézus és az édesanya között. 

      Jézus elsőre nem hallja meg az anya kiáltását. Nem akar ugyanis konfliktust; hátha még abba is belekötnének: mit foglalkozik Ő egy kananeita asszonnyal. De a tanítványok idegesek: : „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” Mire Jézus:  
„Én nem küldettem máshoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Itt jön a szívszorító képváltás. Ott terem az asszony és leborulva Jézus előtt mondja: „Uram, segíts rajtam!” A párbeszéd egyre kritikusabb: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.” Az asszony hite dönti el a dolgokat. Ez itt a lényeg!

      Elhangzik egy édesanyai imádság: „Uram, segíts rajtam!” - vagyishogy a gyermekemen. 
      És nem hangzik el hallhatóan Jézus befelé mondott imádsága, akkor, amikor már hitet – valódi hitet - látott a Hozzá forduló édesanyánál! 
      Nemrégiben láttam egy tudósítást a fővárosi Tűzoltó utcai Gyermekklinikáról. A riporter kérdéseire egy kopaszra nyírt fejű tündéri kislány így válaszolt: Meg fogok gyógyulni, mert az anyukám imádkozik értem s szerintem az orvosok is…

      Dr. Papp Lajos szívsebész professzor hitvallásában olvastam az általa idézett imádságot: „Mielőtt belekezdenék szent munkámba, meggyógyítani a te teremtményedet, hozzád fohászkodom, a te magasságos székedhez, hogy adj nekem erőt, bátorságot, energiát, hogy munkámat teljes hittel végezhessem, hogy meggazdagodási vágy, valamint a vágy, hogy minél híresebb nevű legyek, ne kápráztassa el szemeimet a helyes út meglátásától. Engedd, hogy felismerjem körülöttem mindazokat, akik tanácsomat jönnek kérni, mint olyan valakitől, aki nem tesz különbséget gazdag barát, vagy embergyűlölő, rossz és jó között. Add, hogy bajban lévő emberben csak az embert láthassam. Ha nálam nagyobb tudású orvosok akarnának engem közelebb hozni éleslátásukhoz, adj nekem erőt, hogy tanulhassak tőlük, mert az orvosi tudománynak nincs határa. Csak az igazság fénye vezéreljen engem, mert a legkisebb engedmény az orvosi tudománytól szörnyű szerencsétlenséget és betegséget hozhat teremtményeidre. A tisztalelkű igazak nem panaszkodnak a rosszra, hanem erősítik az igazságot. Nem panaszkodnak a hitetlenségre, hanem erősítik a Hitet. Nem panaszkodnak a tudatlanságra, hanem fokozzák a Tudást.” (Majmonidesz orvosi imája a Ram kódexből)

      Ilyen minőségi hittel imádkozik értünk az édesanyánk is – itt vagy a túlsó partról. Ez legyen a mi anyáknapi üzenetünk!

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész