2013. október 21., hétfő

Megőríz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,  2013.10.21-én.
Olvasandó Zsoltárok 121:8  Igehirdető: Nagy Lajos

Ma véget ér a sorozatunk, amelyben – a maival együtt - hét hétfői meditációnk gondolatmenetét kapcsoltuk a jól aktualizálható 121. zsoltár egyes verseihez. A rövid mondatokból álló Ige-versek egyenként, önállóan értelmezhetően is, de egymáshoz kapcsolódóan, egymásra építkezőn talán még inkább közel hoztak hozzánk egy az Isten-hívő ember számára sajátos lelki biztonságot jelentő gondolatot. Nevezetesen azt, hogy– minden negatív tapasztalat és minden lehúzó tényező ellenére - Isten folyamatosan és töretlenül őrzi azokat, akik bízni, hinni tudnak benne. Közben lépésről-lépésre egyre inkább nyilvánvalóvá vált az is, hogy számos pozitív példa tükrében is látható: ez a gondolatsor nem valamiféle fikció, nem kitaláció, nem képzelgés, nem is  extatikus fantázia szülemény, hanem megélt valóság – no persze csak azok számára, akik nyitottak s tudatosan megélt hittel és/vagy legalábbis nem elutasítóan fordulnak e pozitív üzenet felé.  

      Mai hétkezdő meditációnk tehát lezárja ezt a sorozatot. Mégpedig az eddigiekhez méltó következetességgel szólva Isten őríző kegyelméről, a bezáró vers alapján: „Megőríz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” Az egész zsoltáron vörös fonalként végighúzódó alapgondolat folyam itt  - egyfajta fokozást is kifejezve - mintegy deltatorkolattal törekszik a végkifejlethez segíteni az olvasót és a hallgatót. Plaszticitása utolérhetetlen diszkrét bájjal igyekszik a lehető legszívrehatóbban magyarázni mindazt is, ami már elhangzott.

      Mert mit jelent, mi mindent jelenthet ez a „…jártodban-keltedben…” szókapcsolat az Isten őríző kegyelmére vonatkozóan? A tudományos Biblia-magyarázók szerint a „…jártodban-keltedben…” kifejezés szinoním jelentése lehet: „el-és hazautazás”, „templomtól való búcsú és visszatérés”, avagy, horribiledictu: „minden, amit teszel”. Szóval: minden szituációban és - tegyük még hozzá - minden vereségben, minden behatároltságban, minden pozitív vagy éppen negativisztikus lelki állapotban lehet menekülni Isten őríző kegyelméhez. Mert „megőríz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” 
      A legmodernebbnek számító kotolikus fordítás alig árnyalatnyi eltérést mutat: „Az Úr megőriz jártadban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.” Az archaikus Károli fordításban pedig így hangzik a zsoltár záró verse: „Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!” 
      Kodály Zoltán több bibliai zsoltárt is megzenésített. Ezek a feldolgozások az egyre élethűbb hangrögzítő technikák révén ma már mindenki számára, aki szeretne feledhetetlen vokális zenei élményben részesülni, elérhetők. A 121. zsoltár genfi dallamát alapul véve, egy vegyeskarra írott monumentális kórusmű dicséri a halhatatlan látnok, Kodály csodálatos, prófétikus, Istent dicsőítő tehetségét. Magam is énekeltem  ezt a kórusművet a Debreceni Református Kollégium 120 tagú vegyeskarában, a Kollégiumi Kántusban – negyven évvel ezelőtt. Életem végéig elkísér ennek az élménye s bizonyos részletek szinte naponta fülembe csendülnek ma is.   
      Kodály zsoltárfeldolgozásaiban művészi szabadsággal használta fel az egyes fordítási szöveg-variánsokat, mire megszülettek az égre kiáltó mennyei harmóniák, úgy, hogy a dallam- és szöveg-formálás a lehető legkifejezőbb lett.

      Kodály Zoltán nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a prozódia szempontjából is kifogástalan legyen a mű. Ezért aztán olyannyira élt a művészi szabadsággal, hogy a 121. zsoltár legelején például a „Tekintetem a hegyekre emelem…” (Zsoltárok 121:1) szövegrészt így adja vissza: „Szemem a bércekre vetem…” Hogy könnyebb legyen a kórus számára a megfelelő lágéban a szövegmondás megformálása. A zsoltár végén pedig valóságos katarzis mai alapigénknek a lenyugvó nap békességét sugárzó különleges költői-zenei fordítása: „…Az Úr megőrízze híven / A te kimeneteled és te béjöttöd, / Mostantól fogva mindörökké…” 
      Ezzel aztán vissza is kell térnünk befejezésül a zsoltár főtémájára, hogy még egyszer felvillantsuk: Isten őríz – engem s téged, mindenkit!  
      Gyönyörűséges magyar nyelvünk egy sok mindent eláruló fordulata, amikor valamire, amit nagyon nem akarnánk, azt mondjuk: Isten őrízzen tőle… Hát – nem szójáték - Isten őrízzen bennünket attól, hogy elfeledjük őríző kegyelmét! Mert az Isten őríző kegyelmébe vetett hit olyan jótékony ténye az életnek, amelynek hiánya veszedelmes (lenne) az ember számára. 
      A Demokratikus Centrumpártok Internacionáléja (a CDI) – ma is használatos korábbi nevén a Keresztyéndemokrata Internacionálé – minapi budapesti konferenciáján a téma az utcán hever alapon szó esett Európa mai helyzetéről. A magyar Miniszterelnök ajkáról hangzott el a következő: „A munka és az imádság együttes megtagadása a kontinens meggyengülésének fő oka.” Ezért mondjuk, mint egy imádságot a zsoltárt: „Az Úr megőriz jártodban-keltedben, most és mindenkor.” Csak bízni kell – vagy kellene - Benne! 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész