Elhangzott: Felsőörs 2014. 06. 22
Igehirdető: Faust Gyula
Köszöntés:
„Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a
választott aranyat. Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél; és semmi
gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek!” Péld 8: 1 – 11.
Alapige: Mt 6: 25 –
33.
Bibliaolvasás: Lk
11: 5 – 13.
Az Úr beszéde az
Isten királyságának kereséséről, gondoskodó szerelméről, ráadásként adott
ajándékairól, aggodalmaskodásokról és bizalomról szól. Hallottatok az ég
madarairól, a mező virágairól és arról, hogy a ti életetek sokkal több a
madarakénál vagy akár a templomkert vadon nőtt virágainál. Már csak az a
kérdés, hogy ezzel az útravalóval ti mit kezdjetek? Mi ez az életnél több élet?
Mi az, hogy Isten királysága, uralkodása? Minek azt keresni, ha nem is tudom,
hogy mi az? Van pedig olyan is, aki egyenesen gonosz módon gondolkodik erről: „Uralkodjon
az Isten, de lehetőleg a mennyekben, aztán hagyjon engem is élni; én nem foglalkozom
vele, ő pedig ne szóljon bele az én életembe.” Sajnos a mai kor legtöbb embere
így gondolkodik és cselekszik.
Ma azonban éppen arról van szó, hogy nincs élet az Isten országán
kívül, és az „élet”, amit az Isten uralkodásán kívül élünk, mindennek nevezhető
csak emberhez méltó életnek nem, mert az embert Isten önmaga számára
teremtette, a vele való örök szövetségre és közösségre. Sokkal jobban vagyunk a
mennyei Atyánkkal való közösségre ráutalva, mint egymásra és erre az egész
világra. Aki megízlelte, hogy mit jelent élet és sorstársa lenni valakinek, jóban
és rosszban hozzá tartózni a szerelméhez, a hitveséhez, tudja, hogy milyen
szenvedést jelentene a társa hiánya. De én most arról beszélek, hogy
kinek-kinek az elsődleges társa, a szerelmén, a férjén és a feleségén túl, maga
az Isten, akire, amint mondtam, mindennél és mindenkinél jobban rá vagyunk
utalva. Vajon, mondhatom- e könnyelműen, hogy uralkodjon az Isten ott messze
fenn az égben, de ne sok közünk legyen egymáshoz? Mi a hasznom az ilyen oktalan
beszédből?
Jézus arról tanít,
hogy az Isten mindenre kiterjedő uralkodása és arasznyi életünk dolgai, bármely
eseménye közt összefüggés van. Ezt az összefüggést a piaci életből vett
példával, példázattal szemlélteti. Amikor a piacon vásárolsz, és kiválasztottad
a gyümölcsöt, a gabonát, az kimérendő frissen préselt olajat, a fűszereket, vagy
bármely dolgot és ott állsz a mérleg előtt, jó esetben egy kedves eladóval
szemtől szembe, akkor minden megvásárlandó tételnél a jó eladó, aki az árújának
a gazdája is, egy kis ráadást ad neked. A mérőedényeket pupolyázva tölti a
kosaradba. Jézus szava szerint a te életed egy ilyen vásárlás, ahol Isten az
eladó, és ráadás mindaz, ami e világhoz tartozó szükségleted: Étel és ital,
öltözet és lakás, testi szerelem és családi élet, egyszóval minden fizikai és
pszichikai szükséglet, az egész maroknyi életünk mindenestől csak a ráadás.
A Szentháromság egy örök Isten, amikor elgondolta, hogy világot teremt
hasonlóan cselekedett ahhoz a jó gazdához, aki a piacra készüléskor sorba
rendezi minden árúját és felbecsüli minden portékája pénzbeli értékét. Einstein
egyszer azt mondta, hogy Isten nem szerencsejátékos, ami azt jelenti, hogy
tetteit nem a véletlenek, nem is fellobbanó szeszélyei vezérlik, hanem
szeretetének bölcsessége, igazságossága és jósága. Így mivel Ő jó gazda, előre
elkülöníti azt a mennyiséget, amit minden egyes vevőnek ráadásként fog odaadni.
Nos testvérem, ez az egész teremtett világ, csak a láthatatlan örökkévalónak a
ráadása! Bizony! Az egész teremetett világ mindenestől, az örök élethez képest,
csak ráadás.
Van, aki hatalmas
ráadással indult el az életben, van, aki úgy érzi, hogy semmivel, ezért
feladatának tartja, hogy szinte önmagát fölégetve is de megnövelje élete
ráadását egy arasszal, talán még egy marékkal. Csakhogy az Úr Jézus tanítása
szerint az Isten piacán nem így működnek a dolgok. Isten piacának törvénye van,
melyet Isten, míg nappal és éjszaka lesz, tél és nyár, nem fog megváltoztatni.
A törvény az törvény, akár tetszik akár nem, halad a maga útján!
Jézus így adta tudtunkra mennyei Atyánknak ezt a törvényét! Azt mondja,
hogy mindenek előtt keressétek az Isten királyságát, uralkodását és igazságát,
a ráadást pedig minden bizonnyal meg fogjátok kapni! Az életünk tartalma és
lényege tehát az Isten országlásában és igazságában van, nem pedig a szempillantásig
tartó ráadásban.
Mindez olyan, mint az egészséges fa jó gyümölcse. Nem akkor terem az a
fa jó gyümölcsöket, ha azokat mi erőszakkal kiráncigáljuk az ágaiból, hanem
akkor, ha olyan feltételeket biztosítunk a fának, hogy jó földje, bőséges
csapadéka és napfénye legyen a világa. Nos! Jézus erről az éggel és földdel
való kapcsolatunkról tanít, amikor azt mondja, hogy előbb keresd az Isten
uralkodását és igazságát, mert számodra az olyan, mint a fának a zsíros föld és
az esőt, fényt és meleget adó ég. Az ember világa tehát nem a mulandó dolgok
birtoklása vagy azok birtoklásának hiánya, hanem az élő Isten!
Vegyétek számba az Isten nektek adott ráadását! Állítsátok sorba
örökölt javaitokat, a tehetségtől kezdve a képességekig mindent. Tegyétek hozzá
a felmenőktől kapott kézzel fogható örökségetek is. Adjátok hozzá az Istentől
kapott egészség és dolgos élet által szerzett javaitokat! Számoljátok össze, de
gondoljátok meg, hogy mindez az Isten irántatok való szerelmének csupán csak a kézzel
fogható ráadása, mert a mi emberi létünk igazi tartalma nem ez. Mekkora tehát
az Isten irántunk való szerelme, ha már a ráadás ilyen csodálatos?
A ráadás noha jó é csodálatos, legfőbb törvénye mégis csak az, hogy hamar
elfogy. Leesik a földre, mint egy téli hideg reggelen a kismadár. Egyetlen nap
alatt elszárad, mint a réten a fű. Azok, akik életünk delén túl vagyunk, és már
vissza tudunk tekinteni, tudjuk, hogy milyen gyorsan száradó fű életünk van.
Akik egyre sűrűbben állunk meg egy-egy nyitott sír előtt látva látjuk, hogy e
világból semmit nem birtokolva jövünk és ugyanúgy, e világból semmit nem
birtokolva távozunk el erről a földről. Bizony! Egész földi életünk nem több és
nem kevesebb, mint egy maréknyi ráadás, az örökkévalóra.
A Szentírás nem a papok kizárólagos kiváltsága, és nem csupán az
írástudók kizárólagos joga, hanem Isten szerelmes levele hozzád, személyesen neked
címezve! Tehetősebb testvéreink minden bizonnyal sok helyre terveznek
nyaralást, talán Föld kerekség különböző országaiba is; de az Isten Fia ma mindenkinek
azt tanácsolja, hogy mindenekelőtt ismerjétek meg az Isten országát! Ahogyan
kíváncsian, örömmel áldozunk anyagiakat akár egy idegen országba tervezett
nyaralásra is, ugyan ilyen kíváncsisággal és örömmel áldozzunk időt, anyagi és
szellemi energiát az Isten országa megismerésére, az Ő keresésére! Halljuk a
bölcsesség hívását és felszólítását is:
„Ne a pénzt, vagy a
választott aranyat, inkább az én tanításomat, és a tudományt vegyétek! Mert
jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél; és hozzá semmilyen gyönyörűségek nem
hasonlíthatók!”[1]
Lássuk meg, hogy milyen törékeny a mi ember voltunk az Isten mindenre
kiható uralkodása nélkül, ha pusztán csak önmagunkra építünk! Vessük el
magunktól ezt a pusztán önmagunkra építő ostobaságot és keressük együtt az
Isten országlását és igazságát; kiáltsunk Ő hozzá!
Keresd hát mindenek előtt az Isten uralkodását és igazságát, a
valóságot, a jogosságot, méltányosságot és a megigazulást, mert nincs hozzá
fogható gyönyörűség! Isten országa, vagy királysága számunkra a megfeszített
Krisztus, aki feltámadt a halottak közül. Ő nemcsak az Isten uralkodása és
igazsága, hanem teljes szeretete is! Keresd Őt! Szánj rá időt és energiát!
Összpontosíts rá figyelmet, érdeklődést, megismerést és tudást! Mélyülj el, sőt
gyönyörködj abban a titokban, hogy Isten úgy szeret téged, hogy egyszülött Fiát
adta érted, hogy ha megbízol benne, el ne kárhozzál, hanem örök életed legyen!
Fejtsd meg Atyád hozzád szóló igéjét, a Biblia üzenetét, az Isten neked írt
szerelmes levelét! Ámen.
Áldás: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és
könyörgésetekben minden alkalommal, hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az
Isten előtt! És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg
fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Fil 4: 6 – 7.
