2015. május 18., hétfő

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.05.18-án

Olvasandó: II.Mózes 2:15c-25

…Midján földjén állapodott meg, - Mózes - és leült ott egy kútnál. Midján papjának volt hét leánya. Ezek odajöttek, vizet merítettek, és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogyhogy ma ilyen korán megjöttetek? Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól – felelték. – Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. Akkor ezt mondta a leányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! Mózes úgy döntött, hogy ott marad annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta leányát, Cipporát. Az asszony fiút szült, ő pedig Gersómnak nevezte el, mert azt mondta: jövevény lettem idegen földön. Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak és
kiáltoztak a szolgaság miatt, és a szolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta  panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten a szövetségére, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött. Rátekintet Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.

Igehirdető: Nagy Lajos


Harmadik alkalommal keressük az üzenetet az Ószövetség talán legkiemelkedőbb prófétai alakja, Mózes viszontagságos körülmények között történt megszületésének, majd felnevelkedése regényes történetének kezdő epizódjai alapján. Láttuk az eddigiekből: mindenképpen rendkívüli a pályájának indulása, de pontosan tudjuk, hogy a folytatása is az lesz.   
      Ma egy hete egyebek között azt hallottuk, hogy Mózesnek, miután agyonütött egy héber atyafit bántalmazó egyiptomi férfit, menekülnie kell a felelősségre vonás elől. Maga a fáraó keresteti halálra a gyilkosságba keveredett Mózest. Hosszú út van már mögötte, amikor egyszer csak megérkezik Midján földjére. A majdnem idillikusnak nevezhető kép valahogy mintha nyugalmat sugározna az űzött vadként menekülő Mózesre. 
      A kút elérése magát az életet jelentette a sivatagi vándor számára. A víz a megtartatás, a megmaradás beszédes jelképe volt. Az „élő víz”, tehát a fogyasztható víz különös módon arról a reménységről szóló üzenet volt, ami az ember számára átvészelni engedte a kezdetleges közlekedési viszonyok közepette történt viszontagságos sivatagi utazást. 
      De további üdeséget kölcsönzött a pillanatnyi helyzetnek a Midján papja lányainak a kúthoz való megérkezése. A lányok heten vannak. Nem mint a gonoszok, hanem épp ellenkezőleg. Mintha valami tisztaságot hoznának magukkal, amikor otthon érezve magukat a kútnál, megtöltik a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Ám az oda érkező pásztorok elkergetik a lányokat. Ekkor kerül sor Mózes közbelépésére, aki a lányok segítségére siet és megitatja apjuk juhait. 
      Innentől fogva már aztán az események alakulása minden tekintetben abszolút idilli. Miután a lányok elmesélik otthon apjuknak, Reuélnek a kútnál történteket, Mózes hamarosan azon veszi észre magát, hogy a család vendégszeretetét élvezi.          
      „…Mózes úgy döntött, hogy ott marad annál a férfinál – mért is ne maradt volna ilyen kitűnő vendégszeretet mellett és nyilván nem volt közömbös a lányok társasága sem  - az pedig Mózeshez adta – hát hogy is ne adta volna - leányát, Cipporát. Az asszony fiút szült, ő pedig Gersómnak nevezte el, mert azt mondta: jövevény lettem idegen földön…”
      Mózes olyan kapcsolatokra tesz szert, amelyek később majd fontosak lesznek számára. Az após, Reuél, azaz más néven Jetró, Midián tekintélyes papja később majd látható lesz, milyen nagy mértékben támogatja és tanácsolja Vejét az Istentől rá ruházott feladata betöltésében, hogy vezesse ki Izráel népét Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Merthogy készen áll már Isten terve a szabadítást illetően, melynek során Mózesre kulcsszerep bízatik.  
      Ezek a bátran csoda-elemeknek nevezhető epizódok már idejekorán jelzik, hogy Mózes csodával határos gyermekkori megmenekülésének körülményei az életének különböző szakaszaiban további folytatásra, folytatásokra várnak. Nem elsietett és nem indokolatlan a megfogalmazás, miszerint Mózes egyértelműen Isten kiválasztott embere.   
      „…Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak és kiáltoztak a szolgaság miatt, és a szolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta  panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten a szövetségére, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.”
      Isten szövetsége az izraelita prominens kiválasztottakkal; Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, az izráeli őstörténet alapját képező személyiségekkel egy az egész emberiség történelmén végig húzódó vonal, amely azonban Jézus Krisztus megjelenésével új szövetségkötésbe torkollik. Ez a történelemnek az a pontja, amikortól már nem – illetve nem csak – Izráel népének üdvtervéről van szó többé. „Mert - a páli gondolat szerint – megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek.” (Titusz 2:11) 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész