2016. december 12., hétfő

Hétkezdő meditáció a Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrumában 2016.12.12-én

Olvasandó: I.János 3:8b, 4:1-4 

…Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja…Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók- e, mert sok hamis próféta jött el a világba. Az Isten Lelkét arról ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.

Igehirdető: Nagy Lajos


Ádvent harmadik hetébe lépve, haladunk tovább János apostol első levelének a tanulmányozásával. Sorozatunknak ez a negyedik meditációja – az eddigi gyakorlatnak megfelelően - egyúttal már az utolsó is ebben az esztendőben. Tekintettel arra, hogy a jövő hétfőre, a szabadságolások  miatt, vélhetően  már értelemszerűen kevesen maradnánk. Ugyancsak hagyomány az is, hogy a két ünnep között pedig nem tartunk csendes perceket. 

      Így aztán ez a mai meditációnk igyekszik irányítani a tekintetünket már a Karácsony felé is. Az Ádvent  beletorkollik a Karácsonyba. Az apostoli levél korábbi verseit folyamatában tekintettük át. Ezúttal azonban elszakadtunk az eddigi kontinuitástól s egy rövid mondatot, majd egy kissé hosszabb szakaszt idéztünk, kontextusukból kiragadottan. A sorozat méltó lezárása érdekében, a mai perikópa üzenetgazdagsága miatti „anyagbőség” folytán ezúttal nem időzünk az előzmények felidézésével.   

      Az első mondat így hangzott: „…Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja…” Ez a „megjelenés” kifejezés a magyarra lefordított újszövetségi Szentírás eredeti görög szövegének rendkívül fontos kulcsszava. Isten Fiának az első Karácsonykor történt megjelenése nem csupán annyi, hogy a betlehemi jászolbölcsős barlang-istálló folklór hangulatát felidézzük. Hanem ez a szó, megjelent, azt akarja megerősíteni a gondolat- és érzés-világunkban, hogy  az első Ádventnek s az első Karácsonynak mélyteológiai üzenete, magasabb tartalmi összefüggései vannak, mint maga a születés csodája. Az egyszerű apostoli bejelentés lényege, hogy Jézus földrejötte, megjelenése nem más céllal történt, mint a sátáni erők  megdöntése egyértelmű megváltói szándékával.

      Ez a megjelenés szó Pál apostol Tituszhoz írott levelében – szintén az Ádvent és a Karácsony összefüggésében - így csendül vissza: „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Titusz 2:11) 

      A megjelenés szóval fordított eredeti görög kifejezés tágabb értelmű, kiterjesztett jelentéstartalommal ilyesmit is üzen: napvilágra jött – (például valamely nagy uralkodó…).     

      Idevág a karácsonyi történet Lukács evangéliuma szerinti elbeszélésében egy klasszikus karácsonyi szereplő, az agg Simeon szózata, aki a karjába véve a gyermek Jézust, így interpretálja az Ádvent és a Karácsony csodáját, a maga és mások számára is: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.” (Lukács 2:29-32) 
     
      Ezt jelenti tehát a világ Megváltójának, Jézus Krisztusnak a színrelépése, a világban való megjelenése.

      A következőkben így ír az apostol: „…Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók- e, mert sok hamis próféta jött el a világba. Az Isten Lelkét arról ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van…” Az ádventi ember éber… Azaz: igyekszik reálisan feltérképezni a helyzetét s a környezetét és lehetőleg igyekszik nem elhinni mindenkinek mindent. Mérlegel. Merthogy nem minden arany, ami fénylik. Hanem vannak megtévesztő jelenségek és a másik embert elhitetni akaró személyiségek. Döntő, hogy valaki ténylegesen Istentől van-e és megvallja-e a Jézus Krisztusba vetett hitét. 

      Az antikrisztus gondolata már sorozatunk korábbi verseiben is előkerült. Továbbá a Máté evangéliuma vége felé, Az Emberfia eljöveteléről szóló szakaszban pedig, egyértelműen a második Ádventre utalóan ez olvasható: „Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus vagy amott – ne higgyétek el! Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is.” (Máté 24:23,24) 

      Itt, a mai perikópánkban János apostol határozottan állítja, hogy az antikrisztus már itt is van. Talán mi magunk is tudnánk erről hosszasan mesélni, hogy mennyire igaz ez a megállapítás a jelenre nézve is. 

      Végül a harmadik „blokkban” ezt a pozitív, szívet melengető megállapítást hallottuk:  „…Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” Ha azonban ezt magunkra is vehetjük, az nem ok az elbizakodottságra.

      Nem, mert ha valaki abban a helyzetben, abban a kegyelmi állapotban van, hogy provizórikusan és általában is le tudja győzni a gonoszt – mondjuk a mai krisztustalan világunkban - az egyértelműen kegyelem. Ez is annak bizonyítéka, hogy a bennünk lévő-lehető isteni Lélek s a bennünk megszülető karácsonyi Krisztus valóban a megváltást hozta el. 

      Lukács evangélista megfogalmazásában így hangzott a betlehemi puszták éjege alatt az angyali szózat: „…Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2:10,11) 

      Amikor az ádventi időszakban lépésről-lépésre közelítünk a 2016. évi Karácsonyhoz, akkor napnál világosabbá kell tennünk a magunk s mások számára is: az ádventi várakozásban és magában a Karácsonyban nem csupán az  egyszeri, megismételhetetlen világeseményre, a Megváltó születésére emlékezünk csupán. Hanem egyértelművé kell tenni: a Karácsony nem emlékünnep. Hanem egyfajta igazodási pont. Hogy lássam, hogy tudjam: mit tett értem a Megváltó s ebből következően mit kellene tennem nekem.

      Erről üzen a verses kárácsonyi imádság:

Eljöttél, drága Jézusom,
Ebbe a bölcsőtlen otthontalanságba,
Ebbe a tévelygő vándor világba,
Hogy király és pásztor legyél,
Csillag az éjszakában,
Minden mindenekben.

Köszönöm ezt a nagy csodát,
Mit megtettél értem és velem,
Hogy én most újra rád találhatok
A Kijelentésben,
Hogy te velem vagy a világ végezetéig
Minden napon.

Tudod, Uram,
Én édes megváltó Krisztusom,
Ha csak egy esetlen bárány
Vagy egy bámész ökör is lehetek
A te jelenlétedben, a közeledben,
Az az élet diadala,
Az örök gyözelem nekem.

Ámen!

(Hajdú Zoltán Levente, Képes Kálvin Kalendárium 2016., 28. oldal)

      Ez a modern verselésű karácsonyi imádság-vers egyértelmű utalás az első Karácsony betlehemi jászolbölcsős hangulatára. Amikor ott, a betlehemi barlang istállóban - a magyar népi ének megfogalmazása szerint –  „…ökör, szamár állanak a jászlon, / csudálkozván Jézuson…” A  csodálkozás magátólértődőn átterelődik az egész teremtett világra. Ma is ez történik a Karácsony megünneplésében. Amikor pedig mindezzel összefüggésben, hagyományszerűen ajándékról, ajándékozásról is szó esik, akkor Szent Pál apostol, a Karácsony üzenetét legrövidebben megfogalmazva igyekszik gondolatainkat a helyes mederbe terelni: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32)  

      Ettől s ez által vagyunk tehát kivétel nélkül mindannyian megajándékozottak. Kérdés: mit adunk mi cserébe ajándékul?

      Az ádventi koszorú gyertyácskái Ádvent végére majd önmagukat felélve elfogyatkoznak. Amikor pedig majd a  szívünk egyre hevesebben ver, hisz jön a várva-várt Szenteste, a maga kibeszélhetetlen atmoszférájával, formálódjék ajkunk, a betlehemi angyalsereghez hasonlóan, dicsőítő énekre. Szentestei dicsőítő énekre. Johann Sebastian Bach koráljának soraival, magunkat, egész valónkat így ajándékozzuk oda a megszületett Megváltónak: 

Itt állok jászolod felett, ó Jézusom, szerelmem,
Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem:
Vedd elmém, lelkem és szívem,
Hadd adjam néked mindenem,
Hogy kedves légyek néked!

(Református Énekeskönyv, 329. dicséret 1.)

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész



Epilógus

      Végezetül, a 2016-os esztendő utolsó meditációs alkalmán néhány személyes szót is szeretnék mondani. Megköszönöm Mindazoknak, akik - akár a korábbi rendben, a szakmai referálók után, akár az új rendben, a referálók előtt - jelenlétükkel tanuságot tettek arról, hogy fontos számukra a Szentírás üzenetének elkérése. Külön is megköszönöm a II. számú Belgyógyászati Osztály azon orvosainak a részvételét, akik a két osztály szétválását követően is megmaradtak a meditációs közösségben. 

      Köszönöm dr. Lakatos László tanár úrnak, hogy az említett „régi” rendben majd’ hét esztendőn át nem csak engedélyezte, de megtisztelő jelenlétével – mintegy – hitelesítette ezeket az alkalmakat. 
      Köszönöm az osztályvezetői minőségében utódának, dr. Lakner Lilla tanárnőnek, hogy két hónapja, bár új időpontban, de zavartalanul megtarthattuk a meditációkat. Az Ő rendszeres megjelenése is megtiszteltetés számunkra.  
      Ahogyan a régiek mondani szokták: ha az Úr akarja s élünk - legközelebb 2017. január 2-án, hétfőn reggel lesz hétkezdő meditáció. Szeretettel hívunk és várunk Mindenkit!      

      Legvégül pedig kívánok Mindnyájuknak és minden Szerettüknek Istentől megáldott, kegyelemteljes karácsonyi ünnepszentelést, valamint békében, nyugalomban eltöltendő, áldott új esztendőt!