Igehirdető: Faust Gyula
Köszöntés:
„Ugyanis segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell,
nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk
kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Róma 8: 26
Énekek:
372: 1; 2-3 és 5-6; 377; 165: 1,4,6; 436; 440.
Bibliaolvasás:
ApCel 2: 1-12.
Alapige:
Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai
asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
- Adj
innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A
samáriai asszony ezt mondta:
- Hogyan?
Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem
érintkeztek a samáriaiakkal. [ Ezsd
4,1-3 ] Jézus így válaszolt:
- Ha
ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! –
te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. [ Jn
7,37-38 ; Jel
21,6 ] Az asszony így szólt hozzá:
- Uram,
merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb
vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből
ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki:
- Aki
ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet
én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz
forrásává lesz benne. [ Jn
7,37-39 ; Ézs
49,10 ; 55,1
] Az asszony erre ezt mondta:
- Uram,
add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom
meríteni. János 4: 6 – 15.
Az
Apostoli Hitvallás jobb megértéséért elkezdett sorozatunkban elérkeztünk a
„hiszek Szentlélekben” tétel megvallásához. A János evangéliumából vett alapigénk,
a történetrészlet, amit hallottunk, Szentlélek Isten bennünk való munkájáról
szólt. Történetesen, ha találomra és hirtelen megkérdeznének valakit
Szentlélekisten felől, lehet, hogy még magunk is nehezen tudnánk beszámolni
arról, mit is értünk azon, amikor ezt mondjuk: „Hiszek Szentlélekben.”
A
csoda az, amikor maga Szentlélek szól és cselekszik, mert ha történetesen csak
mi beszélünk Róla, az vajmi keveset ér. A Jákob kutjánál megtörtént találkozás
úgy végződött, hogy az a bizonyos élő vízforrás feltört annak az asszonynak a
szívéből is, teljesen megváltoztatva az ő életét. Abban a történetben a mindent
megváltoztató Szentlélek az élő víz metaforájaként volt jelen. Szentlélekisten
jelképe viszont nemcsak a víz, hanem a szél és a tűz is, ahogy ezt a pünkösd
történetéből (ApCel 2: 1-12) is hallottuk.
Valamikor
a tizenkilencedik században, amikor még gázlámpások világították meg a tereket
egy jól öltözött ember egy dohányáruda előtt várakozott. Reggel pontosan negyed
kilenckor, amikor megnyitott az üzlet belépett ez az aktatáskás idősebb férfi a
boltba. Elővett a zsebéből egy csomag cigarettát, abból egy szálat a szájába
tett és a benti falon égő gázlámpához lépve rágyújtott. Pontosan így tett
másnap, majd utána is, míg egy nap a dohányárus megelégelte és megkérdezte:
- Uram!
Mit óhajt? Mire ő, teljes nyugalommal kijelentette:
- Köszönöm,
semmit, csak egy kis tüzet” …
Sok
ehhez az úri emberhez hasonló „kuncsaftja” van korunk egyházának, akik csak
azért jönnek, hogy egy kis, de igazán csak egy kicsi lángocskát csenjenek
maguknak, semmi mást. Létrehozták, kialakult és előállt a „csak egy kis
lángocska igényű ember”.
Karácsony,
húsvét, a pünkösd környéki anyáknapja, csíksomlyói zarándoklat és búcsú, szóval
minden ünnepünknek és istentiszteletünknek van egy olyan halovány kis
lángocskája, ami éppencsak meggyújt egy képzeletbeli cigarettát, és sok esetben
annyit is tart, ameddig egy hamvaiba hulló cigaretta.
Az
a múltszázadbeli dohányárus bátran rákérdezett erre a magaviseletre és
kifejezte nemtetszését, ugyanis ő dohányt szeretett volna eladni.
A
mai papi és lelkipásztori trafikosok viszont a Gazdájuk üzletét rontva
lángocskákkal rakják tele a „boltot”, hogy sokan jöjjenek a lángocskákhoz,
mintha az emberek éjjeli lepkék lennének, akiket egy kis fénnyel odacsalhatnak,
mert mindössze ennyi a cél; egy kis áhítatos hangulat, ami aligha tart tovább,
mint egy levegőbe fújt füstkarika. Valószínű, hogy csupán azért a kis
lángocskáért a dohánybolt Gazdája nem fogja a biztos csőd felé zuhanó üzletét
fönntartani, mert ő továbbra is dohánnyal szeretne kereskedni.
Noha
a pünkösdi történetben is kettős lángnyelvek jelentek meg, a Krisztustest
anyaszentegyház, a gyülekezet, mint hely és benne, annak ünnepei,
istentiszteletei, közösségi alkalmai még sem öngyújtónyi, vagy gyufányi
lángocskák, hanem az egyház bizony vasércet megolvasztó tűznek való kohó.
Hitvallásunk
a Szentlélek munkájához sorolja a Messiás Jézus gyülekezetét, az Anyaszentegyházat.
Egyház csak ott van, ahol Szentlélekisten munkálkodik és csak addig van,
ameddig Ő munkálkodik!
Most
még van gyülekezet, de nem mindig lesz ez így, és ez vonatkozik egészen
konkrétan erre a vörösberényi gyülekezetre is. A világon már sok helyen
megszűnt és eltűnt a gyülekezet. Eljön a nap, és sokkal hamarabb, mint azt
gondolnánk, hogy Krisztus az Ő megjelenésével magához veszi a Földről az Ő
Anyaszentegyházát, és arra a napra, órára, percre és pillanatra mindennek
készen kell lennie (Fil 1:6; 9-11; Ef 4:30)! Erős ígéretünk
van, hogy ez a mű arra az órára tökéletesen készen lesz!
Isten
ehhez a munkához megfelelő eszközöket használ. Ahogy nem pecabottal megyünk
bálnavadászatra, hasonlóképpen nem egy kis szuvenír öngyújtó lángocskájával
olvasztunk vasércet!
A
múlt vasárnap is elhangzott már, és most újból elmondom, hogy „az
istentisztelet nem (…) smink szalon! Ide nem sminkelődni jövünk, hanem sejt és
atomi szintig megtisztulni és átalakulni, (…) krisztusivá válni, a teremtő Ige
által teljesen átváltozni! Ő azt akarja, hogy Krisztus isteni, vagy Isten
krisztusi szíve „benned dobogjon, hogy Isten szívverése, Krisztus életének
pulzusa benned lüktessen. A tagjaidban, az agysejtjeidben, a véredben, a
tekintetedben, a szavaidban, a cselekedeteidben!”[1]
Sokan
eljönnek és megtapasztalják az Ige és Szentlélek megtisztító és megváltoztató
munkáját. Kijönnek és elmondják, hogy „könnyebbnek érzem magam.” Ez nem
képzelet, ez valóság, mert így hat bennünk az Isten Igéje. Ilyennek érezzük
magunkat egy jó fürdő vagy a pihentető wellness napok után, mert valami sejt és
atomi szintig átjár bennünket. De aztán elmennek és sokan hamar elfelejtik,
hogy mennyire jó volt Jézus Krisztus jelenlétében lenni, és nem jönnek vissza
megtisztulni, megújulni, ízletes mennyei eledellel és itallal betelni, Istentől
életerőt venni. Ez nem bölcs döntés és nem okos élet.
Ez
a bennünket Krisztushoz organikusan odakapcsoló átváltozás tehát fizikailag is
megtörténik éppen úgy, mint a kohóban izzó vasérc esetében! Isten, kinek egyik
lényegi megnyilvánulása a tűz (Zsid 12:29; Zsolt 97:3 és 5; Én 8:6; Ézs 66:15-16;
Jel 15:2), Igéje és Szentlelke által behatol bonyolult lényünknek minden
részébe (Zsidók 4, 12), a gondolatainkba, érzéseinkbe, szívünkbe, lelkünkbe,
áthat és átjár mindent, mint vasat a tűz. Isten Igéje átrendezi a sejtjeinket
és teljes atomszerkezetünket, így tesz alakíthatóvá és formálhatóvá bennünket. Keresztyénségünk
egésze ezért istentisztelet és nem vallás. Ezért mondunk Igét az eledel fölött,
kérünk áldást az Isten ajándékaira és szeretteinkre, mert a hittel kimondott
Ige és imádság elhat a sejtjeink atomszerkezetének mélységéig és ott, létünk
forrásánál fejti ki életadó hatását.
A
samáriai asszony történetében sokáig úgy tűnt, hogy mindent az asszony irányít.
Öt férjét, sőt a hatodikat is, mintha ő irányította volna őket saját magával
együtt. De egy nap szembe találta magát a fájdalmak férfiával (Ézs 53:3), a
Megváltó Jézussal, és akkor minden megváltozott!
Ő
hozzá, a samáriai asszonyhoz hasonlóan magunk is, a kis lángocskával mi bánunk
el, azt teszünk vele, amit csak akarunk, mert mi uraljuk azt, de a kohó erejű
nagy tűz, az bizony bennünket változtat meg és alakít át, és pontosan ilyen a
Szentlélekistennel való közösség, amely egyben Jézus Krisztussal és mennyei
Atyánkkal való közösség is.
Nem
hiába mondja az Ige, hogy „azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem
a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a
gonoszok útja pedig elvész (Zsolt 1:5-6).” Talán puszta hatáskeltésként írta volna
le Lukács a Cselekedetekről szóló könyvében azt, hogy az emberek látva a
jeruzsálemi gyülekezet életét „félelem támadt minden lélekben?” (ApCsel 2: 43)
Nem!
Lukács
a mindeneket a tűz lényegévé átalakító kohó, vagyis Szentlélek erejéről beszél
itt! Szentlélekisten szétszórja a bűnösöket, mint a pelyvát a szél (Zsolt 1: 4),
ugyanakkor az aranyat és ezüstöt megtisztítja (Mal 3:3a), mint azt a tűz lángja
teszi. A tűz eléget minden pelyvát (Máté 3:12) szemetet és salakot (1Kor 3:13-15),
hogy csak a szín tiszta arany és ezüst maradjon!
Sokan
most úgy képzelik, hogy az Isten tüze olyan, mint a napjainkban éppen kitörő Kilauea vulkán, mely fortyogó és
tüzes lávával borítja környékét. Olyan is meg nem is. Az ítélet napján
bizonyosan olyan lesz, de most a kegyelem alkalmas idején bennünk végzi
átlényegítő munkáját.
János
apostol beszámolójából már hallottuk, hogy Szentlélek úgy válik eggyé velünk,
mint a szomjat oltó víz a vérünkkel. A Példabeszédek könyve és Jeremiás próféta
többek közt ezt mondja az Isten evangéliumáról és Igéjéről:
- „A szemek világa megvidámítja a
szívet; a jó hír megerősíti a csontokat” (Péld 15:30).
- „(…)
A szelíd beszéd megtöri a csontot” (Péld 25:15).
- „A
magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennük (…).” JSir
1:13.
- „(…)
Mert az Úr szava (…) mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba
rekesztetve, és erőlködőm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.” Jeremiás 20: 8
– 9.
Krisztus
azért küldte el nekünk Szentlélekistent, hogy mindenestől fogva Ő készítsen el
bennünket az Isten Fia Messiás Jézus Vőlegény számára, mi pedig ezt
kibírhatatlanul, belehalva és belesemmisülve is kibírjuk! Ennél mélyebb,
bensőségesebb, mindent átfogó, átható és átalakítva átlényegítő életközösség
nem képzelhető el, mint az, hogy egy test vagyunk az Örökkévaló Krisztussal. Felette
nagy titok ez (Ef 5:32)!
Minden
önmagára adó menyasszonyt felkészítenek a vőlegénye számára. Tejben vajban
fürdetik, hetekig szépítik. Minden ékességét személyesen reá szabják, hozzájuk,
kettejükhöz igazítják. Szorgos kezek sokasága fonja és díszíti a menyasszony haját,
szépíti az arcát, csinosítja és öltözteti a testét. Nem a menyasszony teszi
mindezt önmagával, ahogy a vőlegény sem, ők egymás számára készítettnek el![2]
Sokkalta
inkább van ez így Krisztussal és a számára elkészülő menyasszonnyal.[3] A mi mennyei Vőlegényünk
Jézus Krisztus, aki az evangéliumok szerint saját szemünk láttára készíttetett
el a számunkra, de mi is az Ő számára! Elkészíttetésünknek ezt a történetét
imádkozzuk az Apostoli Hitvallás megvallásával!
Egyedül
Szentlélek ismeri a Fiúisten Vőlegényt, mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az
Istennek mélységeit is (1Kor 2:10), és egyedül Szentlélekisten tudja, hogy kik
is vagyunk valójában mi, külön-külön és együtt is, mert csak Ő ismer igazán
bennünket, aki által megteremtettünk, Krisztus válságával pedig
újjáteremtettünk.
Krisztussal
való egybeszerkeszttetésünk tervrajza, mint teljhatalommal bíró Szervezőnek és Lebonyolítónak,
Szentlélekisten kezében van, mindenről kizárólag Ő rendelkezik, míg Isten
legdicsőségesebb műve teljesen el nem készül! Nem mi találjuk ki, hogy hol van
a helyünk ebben a nagy építményben, Ő készít el és Ő állít mindeneket, kit-kit
a maga helyére, a Szentlélek számára épített templomban, a Krisztustest élő
gyülekezetében. Az Apostoli Hitvallás megvallásával tehát valójában a Vőlegény
menyasszony és a menyasszony Vőlegény számára való elkészítésének történetét
mondjuk el, a Messiás Jézus számunkra és a mi Isten Fia számára való
elkészíttetésünk történetét! (Vö. Róma 8: 29a versével!)
Amikor
tehát ezt mondom, hogy „hiszek Szentlélekben”, akkor legyen ez egy nagy merész
kitárulkozó, Szentháromság egy igaz Istennek megnyíló mozdulatom! Isten
háromszor szent nevének ez a segítségül hívása annyit jelent, hogy nemcsak azt
hiszem és vallom, hogy engem Ő teremtett és váltott meg Krisztus által, de azt
is hiszem, sőt bizonyos vagyok, hogy most is teljesen körölzár engem (Zsolt
139), megvizsgál, áthat és átjár és szüntelenül azon dolgozik, hogy elkészítsen
engem is örökkévaló Uram és Istenem számára, a boldog és dicsőséges
örökkévalóságra. S mivel tudom, hogy bennem is pontosan ezt a munkáját végzi,
ezért megbízom benne és szüntelenül kérem is, hogy töltsön be engem és tegyen
hasznossá az Isten dicsősége számára, valamint a saját és sokak üdvösségére is.
Igen ezt jelenti az, hogy „Hiszek, azaz, hogy bízom Szentlélekben!” Ámen.
Áldás:
„Azt pedig tudjuk, hogy akik istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,
azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve
kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez
(…).” Róma 8: 28-29a. „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte
bennetek (ezt a) jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus (megjelenése, azaz eljövetele)
napjára!” Filippi 1: 6.
[1] Joó Sándor: Ne félj csak higgy!
Budapest 1998. oldal 104.
[2] Eszt 2:8-9; 12-13; 1Mózes 2: 1Móz
2:18-24.
[3] „Hogy azt megszentelje,
megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa
dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy
valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.” Ef 5:26-27.
