2015. június 1., hétfő

Hétkezdő meditácó a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában,2015.06.01-én

Olvasandó: II.Mózes 3:16-22

Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és mondd meg nekik: Az Úr, atyáitok Istene: Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartalak benneteket és mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. Ők majd hallgatnak a szavadra. Azután menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: Az Úrral, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért ki háromnapi járóföldre a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az Úrnak! Én ugyan tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg, hogy elmenjetek, hanem csak az erőszaknak enged majd, de én kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával, amelyet véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket. És jóindulatot ébresztek e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel. Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket meg ruhákat, és adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra: így szereztek majd zsákmányt Egyiptomtól. 

Igehirdető: Nagy Lajos

Mózes-sorozatunknak Isten kegyelméből immár az ötödik darabjához érkeztünk. Lépésről lépésre nyomon követtük Mózes titokteljes személyének és kétségtelenül isteni ihletettségű pályájának eddigi szakaszát. Ennek során azt láttuk, hogy lassan-lassan időfelettivé terebélyesedett az az üzenet, amely e kiválasztott ember életművével függ össze.

      Mindehhez adalék az a nem elhanyagolható körülmény, hogy a keresztyén világ tegnap Szentháromság Vasárnapját ünnepelte. A keresztyén naptárban ez a fejezetlezáró vasárnap egyúttal az úgynevezett „ünnepes félév” végét, illetve az „ünneptelen félév” kezdetét jelzi. Ami bennünket illet, a meditációs tematikánkon ezúttal sem változtatunk, hanem az elkövetkezendő nyáron legalábbis valameddig nyomon követjük Mózes életútját és küldetésének állomásait. Ezzel kapcsolatban érdemes még egyetlen gondolat erejéig vissszatérni az iménti megállapításra, miszerint időfelettivé terebélyedett az az üzenet, amely e kiválasztott ember életművével függ össze… Igen, időfelettivé, örökkévaló távlatokra mutatóvá s ezzel máris szervesen kapcsolódik a történet s egyáltalán az ószövetségi történelem magához a Transcendenshez, azaz az Örökkévalóhoz. Így gondolunk mi, keresztyének az egyistenhitről szóló teológiai megfontolás kiterjesztésére, az  Újszövetség meghatározó hittani tételére, a Szentháromság tanra.
      Azonban vissza most már az alaptörténetünkhöz. A meghatározó motívum Izráel kivezetése az egyiptomi fogságból. A kivándorlás, a menekültügy, a migráció napjainkban a felerősödött politikai kommunikációban gyakorta emlegetett fogalmakká lettek. Kinek-kinek megvan ezekről a maga véleménye, állásfoglalása. A minap nem kisebb grémium, mint a brüsszeli EU-Parlament foglalkozott a hiszterizált és mesterségesen feltupírozott kérdéscsomaggal. És az az érdekes, hogy a több megszólaló által ádáz gyűlölettel támadott magyar Miniszterelnök álláspontja a „megélhetési bevándorlás” korlátozása tekintetében s az EU által kivetett kvótaszerű terv elutasítása vonatkozásában a végére mégiscsak 18 EU-tagország képviselője által elfogadottá tudott válni. Nem lehetnek tehát mechanikus megoldások!

      Nem lehet elfogadni azt az álláspontot, hogy a várható hatalmas menekült áradat hozta tömeget egy testület önkényesen – úgymond – elossza az EU-tagországok között!
      Mózes Istentől kapott feladata – már csak a jelen példájából is látjuk - természetesen emberfeletti terhet ró rá. A kivándorlás egy különleges formájával állunk itt szemben. Isten terve az, hogy nem egyesek, hanem mindenki, aki a választott néphez tartozik, menjen ki a szorongattatás földjéről, Egyiptomból. És mert ez nem is lesz olyan egyszerű, Isten rendkívül körültekintően vezeti fel Mózesnek e különleges projektet. 
      Az Úr figyelme arra is kiterjed, hogy alapvető dolgokat tisztázzon Mózessel. „…Ők majd hallgatnak a szavadra. Azután menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: Az Úrral, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért ki háromnapi járóföldre a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az Úrnak! Én ugyan tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg, hogy elmenjetek, hanem csak az erőszaknak enged majd, de én kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával, amelyet véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket…” 
      Tehát: mindebből felsejlik, hogy Mózes vérei hallgatni fognak Rá, mert megsejtik, hogy itt isteni tervről van szó. A fáraónak pedig meg kell mondaniuk, hogy ők bizony beszélő viszonyban vannak Istennel… Ez valószínűleg nem lesz közömbös hír Egyiptom királya számára. A hitvalló közbülső kérés is figyelemre méltó: elébb csak azt kérjék, arra adjon engedélyt a fáraó, hogy kimenjenek három napi járóföldre  Egyiptom határaiból, hogy zavartalanul áldozzanak az Úrnak! 
A fáraó persze nemet fog mondani. Ekkor fog közbelépni Isten a maga hatalmával.    
      Aki ismeri a Mózes-történet további stációit, az tudja: természeti csapások formájában fogja megverni Isten az engedetlen fáraót és népét. Azonban most még az előkészítés fázisában vagyunk. Amikor Isten határozottan kimondja: „…Majd azután elbocsát benneteket…” 
      Végül egy érdekes várható fejleményt vázol Mózesnek Isten: „…És jóindulatot ébresztek e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel. Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket meg ruhákat, és adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra: így szereztek majd zsákmányt Egyiptomtól.” Vagyis: a sok nyomorúság láttán még maguk az egyiptomiak is könyörületességre fognak indulni az üldözött sorsú izráeliek iránt. Nem tudjuk, hogy ki volt, aki hitte s ki nem hitte ezeket a Mózes által üzent isteni jövendöléseket. Egy azonban bizonyos. Mindegy is, hogy apró részletekre menően mi hogyan valósul meg a nagy Exodus előkészületeiben; ki milyen ajándék ékszerrel, azaz zsákmánnyal indul neki a nagy útnak. A lényeg a fontos: Isten ígérete nagy volumenében nem csorbulhat! Meg fog történni az elindulás és majd nagy sokára el fog érkezni a megérkezés ideje is. Mert az Isten-hívő nép tudja és vallja, amit évezredekkel később Lengyel József énekköltő így fogalmaz meg: „…Mind igazak és ámenek, / Amik szádból kijöttenek, / Azért amit nem látok szemmel, / Béveszem szavadra hitemmel.” (Református Énekeskönyv 231. dicséret 1.) 
      Amit pedig majd az újabb szövetségkötésről üzen Isten, már nem csak Izráel népének, hanem az egész világnak, az Jézus Krisztus eljövetelével válik valóra. Ez a mi hitünk alapja. 
Úgylegyen! Soli Deo Gloria!
Nagy Lajos kórházi lelkész