Énekek: 230: 1-2; 228: 1-4; 460;
464: 1-2 és 4.
Alapige: „Akkor
hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat,
és kimentek a vőlegény fogadására. [Jel 19,7] Öt közülük balga volt, öt pedig
okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal
olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban.
Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor
azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor ezek a
szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. A balgák így szóltak az
okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. Az
okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek
inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! Amíg azok vásárolni voltak,
megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután
bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram,
uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem
ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem
tudjátok! [*] Máté 25: 1 - 13
A naptárra tekintve advent küszöbén állunk és az Úr
eljövetelére készülünk miközben naponta ezer felől milliónyi hír
ostromgyűrűjében élünk. Igen ezek közepette készíttetünk el Urunk eljövetelére.
Fontos ez a sok hír nekünk? Az Úr Igéje szerint igen,
mert Ő mondta azt, hogy „Hallanotok kell majd háborúkról,[1] azok híreiről,
zendülésekről, minden felé nagy földindulásokról, éhségekről, döghalálról,
különféle rettegtetésekről és az égből való nagy jelekről.[2] Vajon meghalljuk-e a
szinte számolhatatlan hír közül azt, amit az Úr akar hallatni velünk?
Lukács jegyezte fel, hogy Urunk Jézus idejében,
amikor egy alkalommal hozzá tódult a sokaság, hogy egymás hegyén hátán álltal,
elkezdte tanítani a tanítványait, megtérésre hívta őket. ebben az időben
történt, hogy néhányan hírt vittek Jézusnak azokról a galieaiakról akiknek
vérét Pilátus az áldozati állatok vérével elegítette. Jézus megszólalt és
miközben megtoldotta a hírt egy másikkal ezt kérdezte:
-
„Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek
bűnösebbek voltak a többi galieainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Vagy
azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban
(Jeruzsálem), és megölte őket, vétkesebbek volt minden más embernél, aki
Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan
ugyanúgy elvesztek.”
Az Úr kérdése jogos. Azt gondolod, hogy példának okáért
Kalifornia Paradise (Paradicsom) nevű városa, ami az elmúlt napokban a tűz
martalékává lett és teljesen hamuvá égett, a benne meghalt száznál is több
ember, bűnösebb volt, mint a bűnök városaként elhíresült Los Angeles vagy
Kalifornia állam, netán Veszprém megye bármely más állampolgárra? Hát nem! Nem
jól teszitek fel a kérdést, ha arra a következtetésre juttok, hogy ki a nagyobb
bűnös.
Az Úr elvégzett ítéleteinek hírét azért kell
hallanod, esetleg látnod is, hogy általuk is meghalld a mennyei Atya megtérésre
való könyörületes és kitartó hívását. Erről a hívásról most tudván tudod, hogy
az Úr az, aki hív. Azt is jól tudod, hogy ez, akár az utolsó hívás is lehet,
mert a holnap, a következő perc, vagy óra, nincs a hatalmadban. Van tehát egy
lélegzetvételnyi időd arra, hogy úgy, amint vagy az Úrhoz jöjj!
Paradise (magyarul Paradicsom, az Édennel azonos
jelentésű szó, és csak úgy mellesleg ez volt Szodoma neve is[3], amely városnak hasonló
sors jutott) lakósai is hallották a hívást, Isten tudja hány alkalommal. amikor
viszont a tűz lángjai már jól láthatóan egészen bizonyosan fenyegették őket,
napokon át hallották a kilakoltatási felszólítást, hogy hagyják el otthonaikat
és a várost, a szó szoros értelmében fussanak ki belőle. Láttuk a képernyőn,
hogy miért. Tűztornádó emésztette meg a környéket. Olyan hő szabadult fel, hogy
vízként folyt szét benne a gépjármű. A hírekben hatszáz eltűnt emberről
beszéltek a múlt héten. Belegondoltam, ha az acél elolvadt, mint a jég, mivé
lett benne az emberi test?
Pontosan ezt a kérdést teszi fel maga Péter apostol
is, amikor ezt írja:
„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek
recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő
alkotások is megégnek. [*] [Mt 24,43; Lk 12, 39; 1Thessz 5, 2; Jel 16, 15] 11 Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen
szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az
Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az
elemek égve megolvadnak! De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk,
amelyben igazság lakik. [Ézs 65,17; 66,22; Jel 21,1] Ezért tehát, szeretteim,
minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek
találjon benneteket békességben. A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek
tartsátok, (…).” 2Péter 3: 10-15.
Péter apostol tanítását a tények összefüggésében mi
itt és most csak egyféleképpn érthetjük, éspedig úgy, hogy mennyei Atyánk
üdvösségre hívó hosszan tűrő szeretete egészen közel jött hozzánk, mert azt
akarja, hogy itt minden ember szent Fia által megtérjen és üdvözüljön.
Urunk példázatából azt a jelenetet emelem ki, amikor felcsendül
az éjszakába a szüzeket felébresztő éjféli kiáltás. Ezt újra felolvasom.
„Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.
Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor
ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. A balgák így
szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik.”
(Mt 25: 5-8)
Jézus szavai szerint, amikor belecsendült a sötét
éjszakába a legerőteljesebb és amúgy várva-várt hívás a szüzek lámpásai, vagy
fáklyái még égtek, azaz világítottak. Nos, nem emberi hívás volt már ez, hanem
az Úr, a mennyei Vőlegény jelenlétét, ittlétét bizonyító Ige, melynek egyetlen
értelme az, hogy itt és most, tüstént és azonnal járulj és állj az Úr színe elé,
mert nyitva van számodra az üdvösség ajtaja.
De volt ott a csapatban öt okos, aki azt tanácsolta,
hogy van még idő arra, hogy a kereskedésből lámpásba való olajat vásároljatok,
hogy amikor már világító lámpásokkal is kicsinosítottátok magatokat
megérkezzetek az ajtóba. Sajnos tragikus végeredményként azt látjuk, hogy az öt
„okos” igemagyarázata maga a tévelygés igéje volt a balgák számára és azok,
akik balgán nem az éjféli kiáltásra, hanem az „okosokra” hallgattak kint
rekedtek az Krisztus Jézus tágra kitárt ajtaján kívül. Amint meg van írva:
„Az eszesnek bölcsessége az Ő útjának megértése; a bolondoknak pedig
bolondsága csalás.” Péld 14:8.
Az éjféli kiáltás, vagyis az Úr bölcsességének igéje és
útja egyértelmű:
-
„jöjj azonnal a vőlegény fogadására!”
A katonaságban mindig a legutolsó parancsot kellett
teljesítenünk. Így van ez a családban és az isten országában is. Amikor például
a feleségemnek segítek a konyhai munkában, mindig azt kell elsőnek megtennem,
amire ő utoljára kért meg. Csak ennek a szabálynak figyelembevételével tud
működni a közös munka. Így van ez mennyei Urunkkal is. Jó példa erre a
keresztfán megtérő lator. Neki semmi másra nem maradt már ideje csak arra, hogy
alázattal, bűnbánattal, őszintén és nagy bizalommal az Úrhoz járuljon és a
legborzalmasabb éjszakának sötétségéből bekérezkedjen a nyitott ajtón az örök
menyegzőre.
Milyen lámpása volt ennek a halálraítélt latornak? Péter
apostol szavaival élve, milyen szent és kegyes élete volt ennek a gyilkosságért
halálraítéltnek? És milyen menyegzői öltözéke volt? És elment-e vásárolni élete
utolsó órájában? Örülnék, ha valaki a gyülekezetből ki tudná ezt nekem fejteni.
Csak azt tudom, hogy milyen látása és hallása volt.
Kihallotta sok mocskolódás és gyalázkodás szennyözönében felismerte azt, hogy a
vele együtt szenvedő Názáreti Jézus az Élő Isten Fia, az Üdvözítő Messiás.
Meglátta a csupa eleven és vérző hús-ember Jézusban a Mindenható Urat, és
megkérte, hogy emlékezzen meg róla.
A balga szüzeknek nem volt ilyen hallásuk és látásuk,
és noha felébredtek az éjféli kiáltás ki és megkerülhetetlen hangerejére, utána
mégis ettől a kiáltástól eltévelyítő „okos” beszédekre hallgattak, minek
következtében egyre távolabb és távolabb kerültek a vőlegény ajtajától. Valahogy
úgy, mint az Úr balján szenvedő lator is, aki a Jézust gyalázó okos főpapokra és
írástudókra hallgatott és beállt maga is a csúfolódok bandájába.
Bele sem merek gondolni, hogy ez napjaink Európájában
is megtörténik. Felteszem a kérdést és itt nem válaszolom meg: Mi viszi Európa
hajdanán keresztyén, és talán még mindig Krisztust váró szüzeit egyre távolabb
és messzebb Jézus Krisztust ajtajától? Melyig gonosz, eltávolító és eltévelyítő
vallási tanítás műveli ezt?
Tudtátok, hogy bűneset történetében „a kígyó ámított el engem” kijelentésben a becsapott szó héberül így hangzik, hogy
NáSHá, és magyarul azt jelenti, hogy
elszakít, távolttart, elkülönít. Elszakította és elkülönítette az az embert az
Úr szavától, az Isten IGÉJÉTŐL, elkülönítette a férjet a feleségétől,
elválasztotta azt, amit az Úr egybeszerkeszett, darabjaira szaggatta az anyaszentegyázat,
atomjaira a társadalmat. A kígyó pedig héberül NáHáS? Együtt tehát náhás
náshá! Amikor ezt az alliterációt[4] lefordítóm, akkor azt
halljuk, hogy a kígyó elszakit, elválaszt! A Sátán, magyarul Vádló, a maga
vagdalkozó vádjaival felvagdal és vadul vad vadonjába vonz. Testvéreim, ez a
kígyó kimondva és leírva ott kígyózik abban a Krisztust megtagadó „okos vallásban”
is, aminek épp most, a fülünk
hallatára és a szemünk láttára hódol be Európa.
Az elhangzottak összefüggésében az egyetlen jó
megoldás az lett volna, hogy a még égő, pislákoló és füstölgő mécsesükkel
minden erejüket összeszedve szaladjanak a vőlegényhez, az éjszakába kinyílt
ajtó világosságához, mint ahogy azt az Úr jobbja felől megfeszített lator is
tette. De nem, ők a még égő fáklyáik és az „okosok jó tanácsának” tetszetős
fényénél a „Szupermarket” csillogásához csapódtak, mint valami éjjeli bogarak
az udvari izzóhoz. Így bizonyultak végül ők nem a világosság fiainak[6] A balga a saját
világosságában gyönyörködik[7], az igaz ember az Úr
világosságához siet. Tegyük mi is ez utóbbit! Ámen.
[1]
Máté 24:6-7; Luk 21:9
[2]
Luk 21:11.
[3] Felemelé azért Lót az ő
szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte
elvesztette volna az Úr Szodomát és Gomorát, mind Coárig olyan vala az, mint az Úr kertje (Éden/Paradicsomkert),
mint Egyiptom földje. 1Móz 13:10.
[4] Alliteráció: Más néven
betűrím. Hangok ismétlődésén alapuló gyakori stíluseszköz. A szavak elején
fellépő azonos magán- vagy mássalhangzók hangzásukkal felhívják a figyelmet az
általuk közölt tartalomra is, pl.: "halálnak halálával halsz"
(Halotti Beszéd), "Szerte nézett, s nem lelé/ honját a hazában."
(Kölcsey Ferenc: Himnusz). In. Sulinet http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/magyar-nyelv/magyar-nyelv/2/fogalomgyujtemeny/alliteracio
[6] „Ti mindnyájan világosság
fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!” 1Thess
5:5. „És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e
világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.” Luk 16:8.
Lásd még: Ján 12:36; Ef 5:8.
[7]
A bolondnak útja helyes az ő szeme előtt, de aki tanáccsal él, bölcs az. Péld
12:14
