Köszöntés: „Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének.
Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől,
amiképpen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba,
hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. Mert az Istennek
beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és
léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és
a szívnek indulatait.” Zsid 4:9-12.
Egy,
a János evangélista szemléletmódját értelmező bevezetés
„Az őskori könyvet szutra-stílusban írták. A szutra
szanszkrit szó, grammatikailag csaknem összefüggéstelen szavakból álló rövid
mondat, csaknem rejtvény. Szógyökökből álló titkosírásnak is nevezhető. Az
összefüggést az olvasónak kell megtalálnia. Az ilyen szutrában a feljegyző a
szavakat úgy használja, mint a jelképeket. (…) A szutra-stílus abban az időben
keletkezett, amikor a szájhagyomány még élt, de a hagyományt a Mester írott
jelekkel is továbbadta.[1] A szutra-stílus feloldása
a kínai Ji kingben csaknem lépésről lépésre követhető. Az, ami most könyv,
eredetileg nem volt egyéb, mint az egy hosszú és a két rövid (jang és jin)
csontpálcikák nyolcas csoportjának hatvannégyféle kombinációja. A
csontpálcikáknak bizonyos összefüggéseikben más-más jelentésük volt. Hatszor
egy hosszú volt a Teremtő princípium jelképe; hatszor két rövid volt a
Befogadó.
A csontpálcikák jelzette képek és jelentések írásba való foglalása
forradalmi tett volt (…).[2] A képek értelmének írásban
való feljegyzése szutra-stílusban készült.
A szutrában a szavak látszólagos
összefüggéstelenségének olyan mágikus érintése van, mint amilyent a történeti
emberiség a gnómában, a szentenciában óhajtott megvalósítani, – a legtöbb
esetben igen kevés szerencsével. Mert a szutrához képest még a minden
fölöslegestől megtisztított La Rochefoucauld-szentencia is fecsegés. A
különbség ugyanis nem a formai jellegben van. Tömörségben, súlyban,
komolyságban és erőben a szutránál többet írott nyelv adni nem tud. A szutra
végső titka pedig az, hogy amit nyújt, az nem fogalom és nem kép, tehát sem az
értelmi tudáshoz, sem a mítoszhoz semmi köze sincs. A szutra elemi metafizikai
érintés, amely felébreszt. Ez az Élet Mesterének közvetlen (felriasztó) érintése.”[3]
A legtöbb esetben a szutra, akárhány szóból áll is,
a teljes mondatnál egy szóval kevesebb. Ha a felriasztáshoz hat szó kell, csak
ötöt mond ki. A hatodik a kulcs, amit vagy a Mester ad meg, vagy meg kell
találni. Esetleg enélkül is érthető, de esetleg tévesen, esetleg az
ellenkezője. Amíg a megértést a felébredés villanása nem kíséri, addig a
szutrát az ember nem fejtette meg. Mert ez a villanás a primer.
A szutra legmélyebb tartalma mindig metafizikai és abszolút. A mitikus
tartalom, a kép már másodrendű. Az ésszerű értelem pedig harmadrendű.
Grammatikája pedig egyáltalában nincs. Néha úgy hangzik, mint a jóslat, néha
mint a hallucináció. Püthia beszélt így, költők írtak így, istenek nyilatkoztak
meg így.[4]
Bethesda
mint a Krisztus világ kezdetétől világ végéig gyűjtött gyülekezete
Amint azt a múlt
vasárnap is hallhattuk, János evangélista amikor szentírássá fogalmazta Jézus
Krisztus evangéliumát a samáriai asszonnyal való találkozás történetében
egyetlen tömör mondatba sűrített több mint 750 történelmi évet[5], mely mondat az
evangéliumban így szól:
„Mert a zsidók nem barátkoznak a
samáriaiakkal.”[6]
János 4: 9.
Hasonlóképpen tesz mai igénkben is, amikor
több mint 1200 évnyi történelmet sűrít egyetlen mondattá, amely ebben a
történetben így szól:
„Jeruzsálemben a Juh-(kapu)nál van
egy tó, amelyet héberül Beteszdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van.”[7]
A Bethesda a ház és a kifolyás, vagy kiöntés szavak egybeolvadása, ahol „az ﬡשﬢ (esed) szó héberül kifolyást jelent. Az
evangélista (…) káldeus (arámiul), az akkori köznyelvnek megfelelően esda-nak ejtette. [8]. Lehetségesek más
jelentések is, de a szövegösszefüggést és János evangélista stílusát és
szemléletmódját is figyelve ez a változat áll a legközelebb a János evangéliuma
egészének az üzenetéhez.
Ő azt is mondja, hogy mindez Jeruzsálemben a
zsidóknak az egyik ünnepén történt. Látnunk kell, hogy szuverén Istenünk és
Atyánk hely és idő, azaz tér - idő korlátok közé helyezi örök életet adó
kegyelmének munkáját. Ez a tér-idő nem független tőled, sőt te magad vagy ez a
téridő; nélküled nem is létezne, mert minden te érted van. „Jóska (…) úgy jött
haza a (…) világháborúból, hogy elmondta, őt a lövészárokban érte el az Isten
szeretete, ott ragyogott fel neki Krisztus. Egy atyánkfia azzal fogadta
beszámolóját:
- Te
Jóska, érted tört ki a világháború!
-
Miért is ne?
Ézsaiás könyve ezt írja:
- Mivel
kedves vagy az én szemeimben, becses vagy, és én szeretlek: embereket adok
helyetted, és népeket a te életedért (Ézsaiás 43, 4).”[9]
Ő választ tehát helyet és időt, ahol és amikor
örökre megdicsőíti háromszor szent nevét! Pál ezt mondta:
„Aki az ő
tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne
ajándékozna vele együtt mindent minekünk?” (Róm 8:32) „Mert minden ti értetek
[van], hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az
Isten dicsőségére.” 2Kor 4:15. „Mert minden a tiétek (1Kor 3, 21) (…) „Ti pedig
Krisztusé, Krisztus pedig Istené.” 1Kor 3:23.
„Érted teremtette
a csillagokat, ezt a roppant világot. Ha egyedül lennél, akkor is úgy tekintene
rád, mint aki érted teremtett mindent. Érted történik minden a világon.”[10]
Azért forrong, fortyog, pezseg Európa és ez egész
világ, mert az Úr maga kavarja azt fel egyetlen célból, hogy tér-időt készítsem
benne a maga számára, ahova Ő eljöjjön. Bárcsak ma, itt és most ezt a helyet és
minket választana arra, hogy bennünket üdvözítve megdicsőüljön bennünk és
általunk is! Nekünk kell az Úr tér-idő-jévé lennünk!
Minden számítást összevetve akkor és ott pünkösd
ünnepe lehetett. A váltság bekövetkeztével pünkösd ünnepén öntötte ki Isten a Lelkét
az Ő új szövetségének népre az anyaszentegyházra. Bethesda, a kiöntés háza
tehát lehet akár a Szentlélekkel betelt Krisztus egyházának is az előképe, az a
hely, ahol a szabad és szuverén Szentlélekisten fú és cselekszik.[11]
Bethesda ma is létező hely Jeruzsálemben, melyet a régészeti ásatások
tártak fel. Két medencéje[12] és öt oszlopcsarnoka
volt.
Krisztusban megérkezett
hozzánk az Isten szombatja
János evangélista a messiási jel-csodának nemcsak a
helyét adja meg, hanem megtörténtének idejét is. A zsidóknak egy olyan ünnepén
történt, ami szombati napra is esett.
A szombat megszentelésének parancsa értelmezhetetlen az Úr népével
megkötött szövetsége nélkül, amit Mózes által emelt törvényerőre. Az Úr
kinyilvánította, hogy a nyugalom napján népével együtt akar ünnepelni úgy a
múló időben, mint az időtlen örökkévalóságban, ami hamar és bizonyosan el fog
jönni.
„A fejezet végén található utalás Mózes könyveire (5, 45 – 47) alapot
ad arra a feltételezésre, hogy nem véletlenül történik említés az öt
oszlopcsarnokról (Jn 5: 2), amelyben a betegek gyógyulást keresnek. A zsidók
úgy hiszik, hogy Mózes öt könyvében, a Pentateuchusban >>örök
életre<< lelnek. Jánosnál az öt oszlopcsarnok a Pentateukus jelképévé
válik. Minthogy az ötös szám mélyebb jelentése kézenfekvőnek látszik, azt is
valószínűnek kell tartanunk, hogy az evangélista a 38-as számot is azért említi
(Jn 5, 5v.), mert szellemi valóságra akarja irányítani figyelmünket. A MTörv[13] 2, 14 szerint a népnek,
amely vétkezett, büntetésül harmincnyolc esztendőn keresztül kellett a
pusztában tartozkodnia: >>Harmincnyolc év telt el azóta, hogy
elindultunk…míg ki nem veszett a harcosok egész nemzedéke.<< A gyógyulást
kereső beteg a büntetési idejének végén járó bűnös Izraelt szimbolizálja.”[14] Egyetlen emberben ott van
az Isten egész egyháza.
A történek bármilyen valószítnűtlennek hangzik is,
nem fikció és nem kitaláció. Valóságos a beteg ember és valóságos az ő
gyógyítója. Ahogyan a hely valóságos ugyanúgy a tó általi csodálatos
gyógyulások is igazak és természetesen a Krisztus által itt, ezen a helyen tett
csoda-jele is megtörtént.
Látnunk kell, hogy a Messiás színrelépése előtt Jeruzsálemben Isten
fenntartott magának egy helyet, ahol akarata és tetszése teljes szabadsága szerint
jelét adta annak, hogy Ő nem hagyta el a népét. Mert amikor nem voltak már
próféták, ha csak az egyetlen próféta, aki a Názáreti Jézus, kinek munkássága
éppen elkezdődött. Nem volt tehát próféta, mert Keresztelő Jánost Heródes
lefejeztette és a főpapi hatalmasságok keze között a mózesi kultusz is a hasznavehetetlenségig
megromlott. Néhány évvel később István vértanú története kapcsán (ApCsel 6-7)
olvasunk arról, hogy mennyire megüresedett ez az istentisztelet. Mikor István
szóvá merte tenni, hogy üres és haszontalan az a sok szertartás[15], a mózesi istentisztelet,
akkor azok, akik védelmezték az uralkodó vallási rendet és törvényt, a
megromlott és idejemúlt istentiszteletet, Istvánt halára ítélték és azonnal ki
is végezték; nyilvánosan kövezték meg az utcán, azaz meglincselték.
A történeti háttérnek ilyen ismeretében, amikor az
Isten vallásos népe haszontalanná lett Isten akkor jelezte ott Jeruzsálemben,
hogy mindenektől függetlenül ő jelen van és cselekszik. Bethesdában akkor ezt valamelyik
angyala és jelentéktelen, - hajdanán talán juh-nyáj itató, vagy fürdető - tó
felhasználásával cselekedte, azaz hogy változtatta némelyek halálba vezető
betegségét igaz életté.
Általános vélekedéssé lett a csodával felérő
gyógyuláshoz kapcsolt megbocsátás, ha úgy tetszik az Isten kegyelmének
kiöntése, vagy kifolyása. Aki tehát meggyógyult tudta, hogy Isten
megkegyelmezett neki, Isten megbocsátotta a bűneit ezért gyógyulhatott meg. A
gyógyulás tehát és a megbocsátás egy csomagban volt.
Bethesda a kegyelem kiöntésének háza avagy
a csodát közvetítő öt tornácos tó, mint a mindenkori ember Isten előtti
állapota
Bethesda ebben az értelemben volt a kegyelem
kiöntésének háza. „Kegyelem annyi mint szeretet, úgy is fordítják újabban (…).”[16] „Mert nagy az Ő szeretet
irántunk, az Úr hűsége örökké tart”[17] – olvassuk a Zsolt 117: 2
versében. A „nagy” jelzőre „Itt az a kifejezés van, hogy gavar גָּבַר (gáḇar). Gyerekkoromban nagyon beszédhibás
voltam, mindig összebotlott a nyelvem az „R” és „L” hangok kiejtésénél. Nálam a
gavallér szó „gavarrél”-ként
hangzott. Akkor még Jézusról mit sem tudtam én[18],
most viszont tudom, hogy Ő az egyetlen
גָּבַר (gavar), azaz, hogy „GAVARRÉL”!
Ő az Isten irántunk való szeretete, ami „azt jelenti, hogy a szeretet maga fölé
helyezi azt, aki nem szeretetre méltó. Kibírjuk? (…) Ez az Isten szeretete!
Mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt (…) maga fölé helyezett.”[19]
Annak a tónak az aktív jelenléte kőkemény
kegyetlen igazságot prédikált. Leleplezi a szertartásos vallásosságunk és amúgy
a teljes emberi életünk (conditio humana[20]) hiábavaló voltát, amit
csak az nem hall és lát, amit csak az nem vesz tudomásul, aki ezt tudatosan így
is akarja, hogy se ne lásson se ne halljon, se ne értsen. Ugyanis akkor és ott
Isten a teljes papság közvetítő tevékenysége nélkül, közvetlenül egy angyal és
valami felkavarodó víz által adott gyógyult életet némelyeknek, vagy sokaknak. Nem
kellett semmilyen emberi közvetítő! De nemcsak az előkelő papság bizonyult
hiábavalónak, hanem mindenki, egyenként és közösségileg egyaránt, tehát a
mindenkori ember úgy, amint van. Tudatosuljon hát bennünk egyenként és
közösségileg is, hogy mi vagyunk, vagy én vagyok az a harmincnyolc éve beteg
ember, aki oda van kötve a betegágyához, a tehetetlen és haszontalan
állapotához.
Tudjuk-e így látni önmagunkat és így megállni
Isten előtt, mint akiknek semmink nincs, mint akiknek üres a keze és mindenben
Ő reá vagyunk szorulva? Teljesen Reá vagyunk utalva! Nincs kivétel, „nincs
engedmény – nem mondhatom, hogy >>hát, sok hiábavaló szolgálat volt az
életemben, de egy-kettő azért mégis csak ért valamit. << Nem, ez nem
igaz! Csakis akkor állhatok az én Uram elébe, a Mindeneket látó tekintete elé,
ha totálissá vált bennem a hiábavaló (állapotom mint hús-vér valóság). Tudunk-e
így állni, semmi nélkül, üres kézzel? Tudjuk-e azt mondani, hogy >>mindegy,
hogy mikor (tértem) meg, (milyen keresztyén múlt van mögöttem), mi a (kivívott érdemünk,
hírnevünk és) nevünk, milyen szolgálatban vagyunk, Urunk, teljesen üres a
kezünk, semmink sincs? << (…) Áldott legyen érte az Isten, hogy ha
egészen hiábavaló állapotban állunk eléje, (akkor) Ő azt mondja: nem hiábavaló!
Bárcsak elfogadnánk ezt az ítéletet!”[21] Egyedül Krisztusban nem
hiábavaló az életünk! Az Úr jobbján keresztre feszített lator elfogadta az
Isten ítéletét, azt, hogy ő a bűneiért, a hiába való élete és tettei miatt
jutott arra a sorsra, és mikor ezt Isten kezéből elfogadta és megvallotta
Krisztusnak, akkor még azon a napon bement Jézussal a mennyei paradicsomba.[22] Jézus kimondta az ő élete
felett, hogy nem hiábavaló, vállalom
őt Isten és az ő angyalai előtt, az ő drága áron megváltott életét. Ez a mi
lehetőségünk is, ami nekünk is adatott, hogyha valóban a Szent Isten előtt
állunk.
Az Igében hangsúlyos, hogy sokféle gyógyíthatatlan
betegségben szenvedő embertömeg tolongott ott minden nap, de egészséges egyetlen
egy sem. Csak olyanok feküdtek a tó oszlopcsarnokos tornácaiban, akik ahhoz a
harmincnyolc éve magatehetetlen és hasznavehetetlen ember állapotához hasonló
helyzetben volt. Ott csak olyanoknak volt esélyük, akik nap mint nap arra
ébredtek, majd pedig arra szenderültek kínzó álomba, hogy létem és életem ma is
maga a hiábavalóság volt. Ez egy szörnyű állapot, minden nap hordozni ezt a
keresztet. Mit lehet tenni ezzel a kínozva gyötrő kereszttel? Hát odamenni,
ahol Isten a lehető legszemélyre szabottabban cselekszik, a kegyelem
kiöntésének helyére, vagy házába, ahol látható, ahol hallható az Istennek
cselekedete, az a kegyelem, amit pazarlóan öntött ki reánk is! A kegyelem
kiöntésének házába kell mennünk, ugyanis, ha lefordítjuk ezt az arámi szót,
hogy Bethesda, akkor ez magyarul azt jelenti, hogy a kiöntés háza. Hol van ez a
ház? Hol van ez a hely? Van-e egyáltalán ilyen hely? Igen, létezik a kegyelem
kiöntésének háza, és ez a Krisztus gyülekezete.
Lássuk meg azt is, hogy Krisztus ezt a harmincnyolc
éve már beteg embert nem a felkavarodó víz mellett tolongó tömegben szólította
meg, hanem valahol az események látóterében ugyan de mégis a peremen, egyfajta
csendben és magányban. Ő tehát a középre az első helyre nyomulók közt az utolsó
előtti helyet foglalta el. Miért? Azért mert a legutolsó hely már foglalt volt,
az Isten egyszülött Fia, a Messiás Jézus foglalta el azt! Mintha Jézus tanítás
visszhangzott volna benne, amikor így szólt:
„Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő
helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hívott meg
az, és eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd neked:
Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. Hanem
mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki
téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom ülj feljebb! Akkor neked dicsőséged
lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek.” Luk 14:8-10.
„Miért mondta
Jézus, hogy ülj az utolsó helyre? Azért, mert már ő ült előbb oda. (…) Amikor
(…) elfogadod az utolsó helyet, azt látod, hogy Ő már ott van. Azért ültet oda,
hogy maga mellé vegyen. A menyegzőben az utolsó helyen is menyegző van, mert
nem a hely, hanem a vőlegény jelenléte teszi a menyegzőt!”[23]
Különös ház volt ez a hely, ahol különféle
betegségek nyomorították, csonkították és fosztották meg az embert az
emberségétől, tették nem emberivé az embert. Bethesda az emberségét elveszített
hiábavaló emberiség leképződménye. Mert most ha képzeletben arra a helyre
megyünk valószínű, hogy nem lesz kedves szemünknek az, amit látunk. Ezen felül a
testileg-lelkileg megbetegedtek egymással versenyezve, egymást félrelökve, egymást
maguk mögé utasítva nyomultak az éppen felkavarodó vízbe belemerülni. Hol van
ebben az éltre-halára menő küzdelemben a kegyelem, az irgalom, hát még az ember
szellemi, Isten-arcú dimenziója? Hát ezt az embert teremtette Isten a maga
képére és hasonlatosságára? Így kell viselkednie az Isten arcát visszatükröző
embernek?
Gondoljuk el!
Mit tegyen az ember, ha egész nap azt tapasztalja, hogy egy
gyékényágyon a halál testének[24]
húsfala közé zárt foglya, és az őt körülvevő világ, kívül is és belül is
ugyancsak halál, az élet pedig leszűkült egy 40 x 50 = 2000 m2 ,
vagy egy 48 x 62 = 2976 m2 felszínnagyságú víz[25] felületére, és egy olyan
esélytelen küzdelemre, amikor embertelenül, aki csak teheti maga mögé utasít? Hát
ez a kegyelem kiöntésének a háza? Mit tehet benne az ember? Nincs jobb válasz. Ott
akar lenni, ahol az Úr csodája megtörténik, megnyilvánul és látni akarja azt,
szemtanúja akar lenni az Úr tevékenységének még akkor is, ha ezt mások életében
látja. Még az is jobb annál, mintha csupán haszontalan és hiábavalóvá lett önmagát
fürkészné. Mert ha azt látja, hogy mással megtette, akkor feltámad benne is a
reménység, hogy kiömlik ő reá is a kegyelem.
Másfelől viszont tudnia kell minden embernek, hogy
van Istennek nem hiábavaló országa, ahol az élet diadalmaskodik minden bűn,
átok és halál felett, de azt az országot nem mi irányítjuk, nem mi rendelkezünk
vele, hanem csakis az Úr; sőt ez a nem hiábavaló élet Krisztusban jött el
közénk! Isten egyszülött Fiát adta, hogy benne mutassa meg irántunk való
szeretetét. Isten szeretete, az Ő kiöntött kegyeleme: Jézus Krisztus! Benne
láthatjuk, tapasztalhatjuk, foghatjuk fel Isten irántunk való szerelmét.
Istennek nincs más szeretete és kegyelme, hanem
csak egyedül Krisztus. Ő nem azért jött, hogy bármi szeretni valót találjon
bennünk, mert bennünk nincs semmi szeretnivaló, hanem azért adta önmagát, hogy
ő bennünk lakozva Ő maga legyen az egyetlen szeretnivaló. Pontosan ezt
cselekszi az Úr az Ő Igéje és Szentlelke által. „Ez a konkrétuma a váltságnak,
így szeret az Isten.”[26] Ez harcos, katonai,
bajtársias tett. „Isten megharcolta azt, hogy bennünket szeressen.”[27] „Nincsen senkiben nagyobb
szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” – mondja az Úr. (Ján
15:13)
A létünk, életünk és a „szolgálatunk (csak) akkor
nem hiábavaló, ha Őt szeretem a másikban. Ha Őt szeretem a nem szeretni méltó
közösségben”, embertársamban. Csak akkor tudok megmaradni, ha Őt szeretem az
egyházban, a barátban, az ellenségben, bárkiben! Csak ha Őt szeretem önmagamban
is. Másképpen nem megy.”[28] Másképpen a legkülönbek
is kiégnek, és a legkülönbek alatt az Illés nagyságú Isten emberét[29], és a megfáradt ember
Fiát[30] értem, édesanyákat és
édesapákat, férjeket és feleségeket, lelkipásztorokat, tanítókat, felelősség
terhét hordozó vezetőket. Nehogy azt merjük gondolni, hogy ettől a kiégéstől és
megfáradástól mentesek volnánk, hogy velünk ez nem történhet meg! Bizony
megtörténhet! Ami pedig mindennél rosszabb, hogy vannak, akik káromolják és
gyalázzák az Isten előtt felelősséget cipelő[31] embereket, akiket Isten
felelősségre von.[32] Hát jó van ez így? Kiáltsunk
egymásért Krisztushoz, hogy megtartassunk és el ne vesszünk![33]Egyedül csak Ő tud életet
adni, senki más!
Fontos észrevétel!
Jó figyeljünk oda, mert egy valakinek áll jogában
kimondani felettünk a hiábavaló és nem hiábavaló ítéletet, aki a keresztfán
fölénk emeltetett. Legyen tanúság számunkra, hogy amikor az ördögtől
megszállott lincselésre kiéhezett csőcselék ordítozta azt, hogy „töröld el a
föld színéről az ilyent, mert nem illik néki élnie”[34], akkor az Úr Pál mellé
állt és ezt mondta:
- „Eredj
el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé” (ApCsel 22: 21).
Amikor
viszont maga Pál vélte úgy önmagáról, hogy ő mindenek fölött áll és öldökléstől
lihegve üldözte az Úr anyaszentegyházát, az Isten szerepébe tetszelegve ölt és
elevenített, halálra ítélt és megkegyelmezett, akkor maga az Úr állt az útjába
ő pedig, holtan rogyott a porba magas lováról úgy, hogy vak magatehetetlenként
vezették be őt Damaszkuszba (ApCsel 9: 1 – 8; 22: 3 - 11). Egyedül az Úr öl és
elevenít, senki ne vegye ki a kezéből ezt![35]
Akkor és ott Jeruzsálemben az „Isten saját (személyes)
műve volt a betegek meggyógyítása” – mondja Kálvin, és ez most is így van. Isten
személyesen cselekszik. „Isten tetszése szerint szabadon bánik az emberekkel,
és műveinek hatását magának tartja fenn.”[36] Szuverén Istenként hely
és idő, azaz tér - idő korlátok közé helyezi örök üdvösséget adó kegyelmének
munkáját. A legtökéletesebben ezt az emberi testet öltött egyszülött Fiában,
Jézus Krisztusban cselekedte meg. Ő azt akarja, hogy nálad lakjon[37] és benned is szabadon
cselekedhessen. Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Te akarod-e ezt?
Ő, aki egyetlen szavával világot teremt egyszerre
mindenkit meggyógyíthatna, de eme örök életre munkálkodó kegyelmének és azt
jelző csodáinak céljuk és mértékük is van,[38] helyük és idejük van. Nagy
iskola és nehéz lecke az, amit Pál így fogalmazott meg:
„Mert a teremtett világ
hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. Azzal
a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság
rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész
teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak [ez] pedig,
hanem maguk a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk
magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. Mert reménységben
tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát
valaki, miért reményli is [azt]? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük,
békességes tűréssel várjuk. Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a
mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk;
de maga a Lélek esedezik mi értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Róma 8: 20
- 26
Annak okáért tehát nem azé, aki
akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Mert azt mondja az írás
a fáraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én
hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. Annak okáért akin
akar könyörül, akit pedig akar, megkeményít. Mondod azért nekem: Miért fedd hát
[engem]? [Hiszen] az ő akaratának kicsoda áll ellene? Sőt inkább kicsoda vagy
te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-e a készítmény a
készítőnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-e a fazekasnak hatalma az
agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig
becstelenségre csináljon? Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és
hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag
edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, és hogy megismertesse az ő
dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a
dicsőségre, [mit szólhatsz ellene]?” Róm 9:16-23.
Halld jól!
„Azért támasztottalak téged, hogy
megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész
földön.” Róm 9:17.
Csak a fáraóval kapcsolatosan mondta ezt az
Isten? Nem. Ez Mózesre is igaz volt! Később szinte hajálpontosan ezt mondja
Saulusnak is, akit Pál apostollá tett kegyelmének Igéje.
- „A
mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd
amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából. Mert leszel neki tanúbizonysága
minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál.” Apcs 22:14-15.
- „De
mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és
elhívott az ő kegyelme által, hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy
hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel
(…).” Gal 1:15-16.
Nincs senki a világon, aki valamilyen más
célból született volna embernek, mint az, hogy Isten megmutassa benne hatalmát
és dicsőségét. Tetszik vagy sem, pontosan ez történik tebenned is! Mivel
köszöntöttem a gyülekezetet? Ezt hallottuk:
„Mert az Istennek beszéde élő és
ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az
ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek
indulatait.” Zsid 4:11-12.
A csontvelőben képződik a vérünk. Ott van a
vérsejtjeinknek a forrás és azt mondja az Ige, hogy Isten Szava egész odáig
elhatol, a vérünk, a sejtünk képződésének a forrásáig. Nem fogjuk fel, hogy
micsoda hatalma van az Igének. Azért gyógyulhat meg az, aki béna, aki vak, aki
sánta, aki halára van ítélve, mert az Isten teremtő szava olyan mélységekre jut
bennünk, ahova semmi más és életre hív, életre szólít, méghozzá a nevünkön,
személyesen! A négy napja halott Lázárnak szólt az Úr és az, aki rothadott a
koporsójában fölkelt és kijött a sírból. Ezt több száz ember látta és megtudták
a főpapok is, aki eldöntik, hogy aki ezt a hatalmat képes ezen a földön
megmutatni, meg kell halnia. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, hogy Jézus
halálra ítélték.
Testvéreim az Úr Igéje
most is élő és ható. Most is pontosan így cselekszik. Személyesen szólít meg és
hív ki a halálból. Örök hűsége[39] cselekszi ezt! Örök hűség, mit jelent ez? „Azt, hogy az
Isten szeretet nem olyan, mint a változó Hold (…). Ez a hűség, אֱמֶת ('ĕmeṯ), igazságnak is fordítható, és innen jön az
>>Ámen<< is, ez a
folyamatos hűség bizonyosság. Egyszer azt mondta rád az Isten Jézusban, hogy
>>Ámen<<, és ezt az >>Ámen<<-t Ő vissza nem vonja, az Ő
hűsége megmarad mindörökké. Amikor azt mondta rám, hogy >>Ámen<<,
akkor a Fiát mondta. Az >>Ámen<<: Jézus, ahogy a Jelenések
könyvében olvassuk: >>Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az
Isten teremtésének kezdete<< (Jel 3, 14)”[40] Amikor tehát azt mondjuk
az igehirdetés, a prédikáció, vagy az imádság végén, hogy „Ámen”, akkor nemcsak
Krisztus Urunkat mondjuk, nemcsak a Jézus nevét mondjuk, hanem Ő vele együtt,
egy hangként, egy szívként, egy lélekként, Ő vele egy testként[41] a teremtő Atya Isten
által Krisztusban akart önmagunkat is mondjuk! Akarom-e önmagamat így Jézus
Krisztussal együtt kimondani? Én akarom!
A fáraó elutasította ezt
a hívást, nem egyezett bele, nem akart Krisztussal együtt „Ámen”-t mondani és ő
elveszett; a Pállá lett Saul viszont ÁMEN-t mondott az Úrnak, aki
megdicsőíttetett általa és nagy dicsőséget örökölt a mennyekben.
Jogos a kérdés: - Mit szólhatok az Isten
hívása ellen, illetve mit szólhatok mellette a saját érdekembe?
A mi Urunk Jézus Krisztus mindenben
megkísértetett, de ő mindvégig ellene állt az ördögnek! Ő így kiáltott,
esedezett és könyörgött erős kiáltásokkal[42]
és kimondhatatlan fohászkodásokkal:
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! (Jn 12: 28) Atyám, eljött az óra;
dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;[43]
(…) Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál,
hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a
dicsőséggel, amellyel bírtam te nálad a világ létele előtt.[44]
És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek,
amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé
legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket,
amiként engem szerettél. Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én
vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet,
amelyet nekem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése
előtt.” Jn 17: 22 – 24.
Krisztus Urunk, Isten egyszülött Fia így
mondott együtt a mennyei Atyával „Ámen”-t. Ez a Szentháromság egy örök igaz Isten
tetszése és akarata, amikor hallanod kell az Úr személyesen neked címzett
kérdését:
Erre a személyesen
feltett kérdésre mindenki csak saját maga tud megválaszolni. Pünkösdkor a Péter
prédikációját meghalló férfiak a szívükben bűnbánatra jutva ezt kérdezték az
Úrtól:
- „Mit
cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nekik:
- Térjetek
meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek
bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert nektek lett az ígéret és
a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív
magának az Úr, a mi Istenünk.” (Apcs 2:37-39) Mondjunk hát Jézus Krisztussal
együtt „Ámen”-t.
Ha szülőként, barátként, testvérként közbenjárunk
Istennél a szeretteink érdekében, akkor a legkevesebb és a legtöbb az, hogy
Urunk Jézussal együtt azért könyörögjünk, esedezzünk és kiáltsunk, hogy adja
meg nekünk a bűnbánat és megtérés ajándékát, formáljon bennünket az Isten az Ő
dicsősége edényeivé, töltsön be szentlelkével, azaz valósuljon meg Istennek ez
az öröktől fogva való szent, üdvös és dicsőséges akarata.
Amikor ezt halljuk emlékezzünk meg az Úr Jézus
igéjéről, aki az igaz bírói ítéletről szóló példázatában azt mondta, hogy Isten
a kárhozattot és a poklot nem embernek, hanem azt csakis az ördögnek
készítette.[46]
János evangélista az
üdvösséget és a Messiás Jézus országát elénk adja a szombat képével is.
Másként kifejezve az Úr szavára meggyógyult ember
megszabadult a terheitől, maga az Úr vette le róla azokat, ahogy Izrael a
szombat megszentelésekor nyugalomba helyezte még a saját haszon jószágát is, megszabadítva
azokat minden tehertől. Akkor és ott a szombat, a nyugalom abban lett
nyilvánvalóvá, hogy láthatóvá kellett válnia annak, hogy szabad minden tehertől
és megkötözöttségtől. Ezért kötöttek bele a szombatot betű szerint alkalmazó
zsidók abba, hogy a meggyógyult a gyékényágyát viszi a hóna alatt. A
meggyógyult szemszögéből viszont éppen az volt a nyugalom láthatóvá tételének
külső jele, hogy gyógyultan most már ő vitte az ágyát, nem pedig fordítva,
amikor az ágyon betegen fekve más vitte őt ágyastól. A gyógyultan ágyát vivő
ember tehát az aktívan cselekvő embert szimbolizálja, aki bemenve az Úr
nyugalmába boldogan és cselekvően ünnepel, látványosan és nyilvánosan, sőt
szabadon engedelmeskedik az Úrnak. Az Úr parancsára láthatóvá teszi azt, hogy
Isten fölé emelte őt minden nyomorúságának, hatalmat kapott halálban sorvadó
állapota felett; nem kiszolgáltatott sorsa ágyában fekszik magtehetetlenül,
hanem ő viszi a kezében az ágyát, aminek előtte hozzá láncolt foglya volt.
Az Úr nyugalmában való eme ágyat vivő járás egyben
a halál legyőzésének is a jelképe, ami elválaszthatatlan a kegyelemtől és a
bűnbocsánattól. Aki tehát Krisztustól a legfőbb Bírótól bűnbocsánatot és
kegyelmet kapott egyben örök életet is kapott. Az pedig, hogy felkel az ember
és jár nem egyéb, mint az a valóság és igazság, hogy Jézus Krisztusban elkezdődött
az örök üdvösség, hiszen a szavára a halottak kijönnek a koporsóikból és az Úr
nyugalmában járnak. Aki teljes szívvel bízik az Úr Jézus Krisztusban, mint egy
ajtón[47] bemegy az örök üdvösség
legelőjére, ahol szabadon jár, füves mezőt és csendes vizet talál[48], bővelkedik[49] és senki és semmi, még
maga a halál[50]
sem ragadhatja ki soha a Jó pásztor Krisztus kezéből.[51]
Nem kevesebbet kérdez tehát ma tőlem az Úr, hanem pontosan azt, hogy
akarok-e magatehetetlenségem halálából feltámadni az örök üdvösségre? Akarom-e,
hogy Krisztus megdicsőítse az Istent énbennem? Krisztus Jézus eme kérdésére
csak egyértelmű „AKAROM, vagy IGEN” válaszom lehet, minden más magyarázkodás
bűn, tagadás, hazug állítás, hitetlenség és halál.
Így szól az Úr:
„Bizonyságul
hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam
előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te,
mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő
szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek
hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr (…).” 5Móz
30:19-20. Ámen.
[1]
HAMVAS BÉLA: Scientia sacra 1. rész. Szerkesztette Dúl Antal. Kiadja a MEDIO
Kiadói KFT 2000 Szentendre. oldal 74.
[2]
HAMVAS BÉLA: Scientia sacra 1. rész. Szerkesztette Dúl Antal. Kiadja a MEDIO
Kiadói KFT 2000 Szentendre. oldal 75.
[3]
HAMVAS BÉLA: Scientia sacra 1. rész. Szerkesztette Dúl Antal. Kiadja a MEDIO
Kiadói KFT 2000 Szentendre. oldal 76.
[4]
HAMVAS BÉLA: Scientia sacra 1. rész. Szerkesztette Dúl Antal. Kiadja a MEDIO
Kiadói KFT 2000 Szentendre. oldal 77.
[5]
Faust Gyula: A samáriai találkozás – avagy konkoly közt érlelődik az aratásra
kész búza In. Dunántúli Református Igehirdető 2019. február 18., hétfő. http://szoszek.blogspot.com/
[7]
Jn 5: 2.
[8]
Kálvin János: János evangéliuma magyarázata I.
Kiadja a MRE Kálvin János Kiadója Budapest, 2011. oldal 146.
[9]
Visky Ferenc: Nagyobb van itt. Koinónia Kolozsvár 2018. oldal 90.
[10]
Visky Ferenc: Nagyobb van itt. Koinónia Kolozsvár 2018. oldal 90.
[11] A szél fú, ahová akar, és
annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki,
aki Lélektől született. Ján 3:8
[12]
Vö. Benedikt Schwank: János Agapé Szeged 2001. oldal 206-207.
[13] „Az idő pedig, amelyet
eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincnyolc esztendő,
amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, amint
megesküdt vala az Úr nekik. E felett az Úrnak keze is vala ő rajtuk, hogy
elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig. És lőn, hogy amint a hadakozó
férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül. [Így] szóla az Úr nekem,
mondván: Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé (…).” 5Móz 2:14-18
[14]
Benedikt Schwank: János Agapé Szeged 2001. oldal 208.
[15]
És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szűnik meg káromló
beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen: Mert hallottuk, amint
azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja, és megváltoztatja a
cerimóniákat, melyeket adott nekünk Mózes. Apcs 6:13-14; Felőled pedig azt
hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak, a
Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondva, hogy ne metéljék körül fiaikat,
és ne tartsák meg a zsidó szokásokat. ApCsel 21: 21; Izraelita férfiak,
segítsetek! Ez az az ember, aki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen
tanít mindenkit mindenütt. ApCsel 22: 28.
[16]
Visky Ferenc: Nagyobb van itt. Koinónia Kolozsvár 2018. oldal 81.
[17]
Biblia. Kiadja a Magyar Bibliatársulat megbízásából a MRE Kálvin János Kiadója
Budapest 2017. oldal 663.
[18]
Vö.: Gerhard Pál (1607-1676) „Itt állok jászolod felett kezdetű ének 2. vers.
In: Énekes könyv magyar reformátusok használatára. A MRE Kiadása Budapest 1990.
oldal 400.
[19]
Visky Ferenc: Nagyobb van itt. Koinónia Kolozsvár 2018. oldal 82.
[20] Az emberi állapot „az
emberi lét lényegét, kulcsfontosságú eseményeit és olyan helyzeteit jelenti,
mint a születés, a növekedés, az érzelmek, a törekvések, a konfliktusok és a
halálozás”. Ez egy nagyon tág téma, amelyet sok szempontból, és különösen a
vallás, a filozófia, a történelem, a művészet, az irodalom, az antropológia, a
pszichológia és a biológia kérdéseiről vizsgálunk és elemezünk. https://en.wikipedia.org/wiki/Human_condition
[21]
Visky Ferenc: Méz a sziklából. Koinónia Kolozsvár 2003. oldal 76-77.
[22]
És monda neki Jézus: Bizony mondom neked: Ma velem leszel a paradicsomban. Luk
23:43
[23]
Visky Ferenc: Nagyobb van itt. Koinónia Kolozsvár 2018. oldal 101.
[24]
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Róm 7:24
[25]
Vö. Bolyki János: „Igaz tanúvallomás kommentár a János evangéliumához. Osiris
Kiadó Budapest, 2001 oldal 155.
[26]
Visky Ferenc: Nagyobb van itt. Koinónia Kolozsvár 2018. oldal 82.
[27]
Visky Ferenc: Nagyobb van itt. Koinónia Kolozsvár 2018. oldal 82.
[28]
Visky Ferenc: Méz a sziklából. Koinónia Kolozsvár 2003. oldal 78.
[29] Ő pedig elméne a pusztába
egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy
[hadd] haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert
nem vagyok jobb az én atyáimnál! 1Kir 19:4
[30]
Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajon meddig
leszek veletek? vajon meddig szenvedlek titeket? Máté 17:17; Márk 9:19.
[31]
Apcs 20:28.
[32]
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak
lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel műveljék és nem bánkódva, mert ez
nektek nem használ. Zsid 13:17.
[33] Intelek azért mindenek
előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden
emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és
nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó
és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, Aki azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. 1Tim 2:1-4
[34]
ApCsel 22: 22
[35] Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs
Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs,
aki kezemből megszabadítson. 5Móz 32:39; Az Úr öl és elevenít,; Sírba visz és
visszahoz. 1Sám 2:6
[36]
Kálvin János: János evangéliuma magyarázata I.
Kiadja a MRE Kálvin János Kiadója Budapest, 2011. oldal 148.
[37]
Felele Jézus és monda neki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet:
és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Ján 14:23
[38]
Kálvin János: János evangéliuma magyarázata I.
Kiadja a MRE Kálvin János Kiadója Budapest, 2011. oldal 148.
[39]
Mert nagy a kegyelmessége irántunk, és az ÚR igazsága (=hűsége) örökké
megmarad. Zsolt 117: 2.
[40]
Visky Ferenc: Nagyobb van itt. Koinónia Kolozsvár 2018. oldal 83.
[41] „Annak okáért elhagyja az
ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy
testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.” Ef
5:31-32.
[42] „Ki az ő testének
napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben
járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő
istenfélelméért, Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az
engedelmességet; És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett
mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek (…).”Zsid 5:7-9
[43]
Ján 17, 1
[44]
Ján 17:4-5
[45]
Mk 10: 51; Luk 18:41
[46]
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti
átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak
készíttetett. Máté 25:41
[47] Én vagyok az ajtó: ha
valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
Ján 10:9
[48] Zsoltárok 23: 1-2
[49] A tolvaj nem egyébért jő,
hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen,
és bővölködjenek. Ján 10:10
[50] Mert meg vagyok győződve,
hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok,
sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más
teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi
Urunk Jézus Krisztusban. Róm 8:38-39
[51] Az én juhaim hallják az
én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nekik;
és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Ján
10:27-28
