2017. április 11., kedd

Iszá (Yasue) ákhbár,vagy  الله أكبر?

Iszá (Yasue) ákhbár,[1]vagy  الله أكبر[2]?
يسوأكبر عأ الله أكب

Igehirdető: Faust Gyula
Prológus
Virágvasárnapi prédikációm olvasásra bocsátása előtt egyperces elcsendesedésre hívok minden olvasót. Szent istenfélelem tölt el az egyiptomi testvéreim halálhíre hallatán. Szombaton, amikor e sorokat már leírtam és tegnap, azaz virágvasárnap még nem tudtam, hogy amikor Vörösberényben Istennek ezt az igéjét el fogom mondani, Egyiptom Tanta városában a Szent György templomban és Alexandriában a Szent Márk kopt ortodox katedrálisnál a virágvasárnapi istentiszteleten pokolgépek robbannak.[3]

Még nagyobb félelem tölt el, amikor arra gondolok, hogy 2017 virágvasárnapján hittel kimondott „szavaimat” a tőlem független események visszaigazolták. Alázattal borulok le Megváltó Uram, Jézus Krisztus trónja előtt, hogy prófétai igét adott méltatlan szolgája ajkára. Előtte hódolva imádom Őt, mert nem tudok másként gondolni 2017 virágvasárnapjára.
Mindezeket előre bocsátva az olvasásra szánt igét érintetlenül hagyom, hogy leírt „gondolataim”, de egészen pontosan Krisztus Jézus kijelentett igéjének minden betűje és hangja önmagáért beszéljen!
Köszöntés: „Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét lélektől, amely az ő királyi széke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.” Jel 1:4-6
Énekek: 165; 166; 331; 398.
Bibliaolvasás: „Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.” Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” Ők így feleltek: „Mert az Úrnak van szüksége rá.” Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: „Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”
Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. 43Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”
Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: „Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Lukács 19: 29 – 46.
Alapige: Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép – odaadó figyelemmel hallgatva őt - rajongott érte. Lukács 19: 47 – 48.

Virágvasárnap története egyszerű gyermekded történet. Jön az alázatos Jézus egy szamárcsikó hátán. A szegény emberek rajongó tömege virágokat szórva, pálmafa ágakkal integetve tanúbizonyságot tesz mellette, hogy bizony Ő az Isten Messiása; királyosdit játszadozó gyermekek serege éjjenezi Őt és a mindenható Istent.
Sokan, sőt nagyon sokan szeretik gyerekjátéknak, tét nélkülinek, kockázatmentesnek és veszélytelennek beállítani ezt a történetet. Ilyenkor azt kérdezzük, hogy mi közünk van Jézus Jeruzsálembe való bevonulásához?
Viszont azonnal megváltozik minden mihelyst az Úr hitvalló tanítványi serege mellett, velük együtt egészen komolyan vesszük a virágvasárnapi Jeruzsálem arcát és hangulatát. Máté evangélista ezt mondta róla:
„Amint beért Jeruzsálemben, felbolydult az egész város,[4]sőt ennél keményebb szó áll itt: felháborodott az egész város, és azt kérdezgették: Kicsoda ez?[5] Máté következetes volt e sorok följegyzésénél, nem felejtette el a várost olyannak bemutatni, amilyen valójában volt, sőt összekapcsolta a harminchárom évvel azelőtti Jeruzsálemmel, amiről ezt írta:
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.”Máté 2: 1-3.
A Heródesek, Pilátusok, Annások és Kajafások, vagy éppenséggel a Keresztelő Jánosok  jöttek és mentek, de a város legbensőbb szíve mit sem változott. E konok változatlanság felett sírt Jézus, amit Lukács sem hallgatott el:
„Jeruzsálem! Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akartátok!  Íme, pusztán hagyatik nektek a ti házatok; és bizony mondom nektek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő [az] [idő], mikor [ezt] mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!”[6]
A hagyomány szerint az agg János még meglátta amint beteljesültek az Úr beszédei a város felett. Látta eljönni a városra azokat a napokat, amikor ellenségei ostromfalat emeltek ellenne, hónapokig éheztetve a lakosságot. Akit nem ölt meg az éhség vagy a döghalál, azt fegyverrel tiporták le, ezt követően pedig az egész várost lerombolták, mert ez a keményszívű város nem ismerte fel a hozzá küldött egyetlen Szabadítót.
János pedig, aki hűséges tanúként látta mindezt beteljesedni az utolsó soraival megmutatja az Isten szemével és Lelkével látható Jeruzsálemet, amit sem a turista, sem pedig a régész nem láthat, és senki, aki nem Szentlélek által vezérelt. Szentlélekisten tehát így szól:
„És amikor (Isten hűséges tanúi) bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. Holttestük a nagy város utcáján hever, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették.” Jel 11:8
Mindezeket figyelembe véve Jézus Jeruzsálembe való bevonulását sokkal inkább Krisztus Szodoma, Egyiptom vagy nagy Babilon, vagy egyenesen a pokol feletti diadalmenetének kellene neveznünk, de ekkor már nem gyermekded történet, nem tét és kockázatnélküli mese, hanem az élet Nagy Fejedelmének diadalmenete, a világosság győzelme a sötétség felett, az igazság dicsősége a hazugságok világa és birodalma felett, a menny és az örökélet diadala pokol felett. Ma tehát egyetlen kérdéssel kell szembenéznünk, azzal tudni illik, hogy Krisztus Urunk ennek a világnak teljhatalmú Ura, vagy sem?
2017 virágvasárnapjának előbbiből következő második nagy kérdése a te személyedet megszólítva ez: Szív és lélek szerint a kétarcú Jeruzsálemnek melyik részéhez tartozol? Jézus Krisztusnak hozsánnázol, vagy mert valami másért rajongsz és valaki másnak hozsánnázol, felháborodsz? Tudom. Szeretnéd most azt hinni, hogy van, létezik egy kettő közötti állapot. Ki szeretnélek józanítani, hogy nincs a hozsánna és a felháborodás közt egy amolyan arany középút!
Istennek örökkévaló Szentlelke így tette fel a te üdvösséged és örök életed mindennél fontosabb és szükségesebb kérdését:
„Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem. (Miért? Mert a négyszázötvenszeres túlerőre néztek![7])
Akkor Illés ezt mondta az egész népnek: Jöjjetek ide hozzám! És odament hozzá az egész nép. Ő pedig helyreállította az ÚR lerombolt oltárát. (…) Odalépett Illés próféta (az oltárhoz), és ezt mondta: URam, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket! Akkor lecsapott az ÚR tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten! Illés pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg a Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket.[8]
A feltámadott Krisztus ezekkel a szavakkal állított téged a református anyaszentegyházban, a vörösberényi református gyülekezetben az őrhelyedre:
Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, mindannak megtartására, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”[9]
Értsd jól az Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatását! A teljhatalom a mennyekben és ez emberlakta Földkerekség felett egyetlenegy személy kezében összpontosul az új ég és új Föld eljöveteléig, Őt pedig úgy hívják, hogy Istennek egyszülött Fia a mi Urunk Jézus Krisztus. Neve minden név fölött való örökké szent Név. Halálával és feltámadásával szerzett dicsőségét egyetlen bálványnak, emberek által kitalált és megalkotott istennek sem adja át, ami számunkra egyet jelent: Mi az Ő szent Nevét megvallva csak előtte hajtunk térdet, mi csak Ő neki kiáltunk hozsánnát!
Most megint azt gondolhatod, hogy teljesen tét nélküli ez a hitvalló „hozsánna”! Talán úgy érzed most, hogy semmit nem befolyásol az, hogy te ma itt, ebben a gyülekezetben ünnepled a Mindenható Krisztus győzelmét. Kimondom! Ördögi gondolat és érzület ez, és nagyon közel áll a szívünkhöz. Mindent bemocskol, megfojt, megöl, ha hagyod!
Nézz körül és ne mond, hogy ami még most látszólag távol van tőled, az nem is létezik! Mi történi Európa nagy városaiban? London, Párizs, Berlin, Stockholm, Brüsszel, Bécs és ki tudja, hogy még melyik jön a sorban? Ezeken a helyeken már alig, alig akad valaki a felelős vezetők közt, aki az Illés bátorságával ki mer állni és meg meri vallani, hogy az egyetlen Mindenható az Úr Jézus Krisztus. Nem ettől a Krisztushoz hű bizonyságtételtől zajosak ma példának okáért a London vagy Svédország utcái, pedig virágvasárnap van ma. Sőt nem a Jézust rajongással hallgató keresztyénekkel vannak tele a templomok, mert ezek a templomok legfeljebb üres csigaházak, vagy már a kígyó és a félhold áll a csúcsán a kereszt és a csillag helyén.
Tudjátok mitől hangos ma Krisztus népét fogva tartó, terrorizálva elnyomó és halálra kínzó Babilon, Egyiptom és Szodoma utcái, a latrok barlangjává tett templomai és terei? Meg van írva, ezért pontosan idézem:
„És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak:
„Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?”
És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. Ha valakinek van füle, hallja!”
Nincs ebben semmi túlzás, semmi színpadiasság! A kommunizmus megalapítása és a náci harmadik birodalom erőszakos fölállítására tett kísérlet óta nem volt olyan kiterjed, ha úgy tetszik globális keresztyénüldözés, mint napjainkban. A római birodalom keresztyénüldözései óta nem feszítettek annyi embert keresztre, mint napjainkban. Az egy igaz vallás palástjának burkájában az Antikrisztus már javában tombol, és nagyon nem tetszik neki, hogy itt van egy szegény kicsiny sereg, aki még mindig Jézusnak hozsánnázik.
Lukács virágvasárnap ezt írta ennek a vérszopó fenevadnak a szándékairól:
„Ezután (JÉZUS) naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.”[10] Halljuk meg ezt jól! Addig, ameddig rajongó figyelemmel Jézust hallgatod, az ördög nem találja a módját annak, hogy téged elkárhoztatva elpusztítson! Ellenkező esetben megtalálja a módját annak, hogy kínozva, gyötörve meggyilkoljon és önmagával a gyehenna mélyére húzzon.
A Jézus seregébe vegyülő ellenségről Máté evangélista ezt írta meg nekünk:
„Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!” - haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” Erre otthagyva őket kiment a városból (…)”.[11]  
Lukács pedig ezt írta:
„A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”[12]
Szívleljük meg Krisztus Urunk szavait! Ameddig rajongó figyelemmel mi Őt hallgatjuk és gyereki szívvel mi egyedül csak neki kiáltunk hozsánnát, vérre menő háborút vívunk azért, hogy őseink vérén és verejtékén felépült templomaink és városaink velünk együtt az egy igaz Istent dicsőítve álljanak. De ha most mi a belénk vegyült ellenségünkre hallgatunk, azaz kétségbe vonjuk Jézus Krisztus személyét és hozzá kapcsolódó mindenhatóságát, ezt követően pedig nem Őt hallgatjuk odaadó rajongással, majd pedig elnémulva elhallgatunk, akkor mi magunk is csak a Szodoma sorsára számíthatunk.
Virágvasárnap mindenki hozsánnázik, de nem mindenki Jézusnak hozsánnázik. A virágvasárnapi imádat himnikus emelkedettségben ezt kérdezi:
Kicsoda olyan, mint Krisztus Jézus, aki önmagát adta szenvedésre a mi üdvösségünkért? Nem bírta fogva tartani Őt a halál; feltámadt a halottak közül az Írások szerint!
Ellenségeink viszont így hozsánnáznak:
Kicsoda olyan, mint az Antikrisztus, az ősi kígyó, aki az emberiség kezdete óta a Jézus nyáját mészárolja, hogy megszilárdítsa a szent Isten káromlásainak birodalmát?
Virágvasárnap tehát nem tét nélküli infantilis keresztyén ünnep, hanem vagy mennyei Jeruzsálem felé vezető út, vagy Szodoma állapotába vezető tévelygés. Bárcsak felismernénk ma itt és most Jézus Krisztus bennünket üdvösségre hívó szavát! Ámen.
Áldás: „A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.”[13]






Jézus neve arabul Íszá, mely általánosan elfogadott vélemények szerint a szír Yeshü-ből származik, ami ugyanakkor a héber Jeshuából eredeztethető. http://talita.hu/magazin/isza-az-iszlam-jezusa-1-resz-mit-mond-a-koran-jezusrol/
[4] Mt 21, 10.
[5] Uo.
[6] Luk 13:33-34.
[7] 1Kir 18: 22.
[8] 1Kir 18: 21-41.
[9] Mt 28: 18-20.
[10] Lk 19: 47-48.
[11] Mt 21: 15-17a.
[12] Lk 19: 39-40.
[13] Róm 16:20.